apaszemmel

Kire ütött ez a gyerek? Az első három-négy hónapban nézegettük, hogy a mosolya Anyáé, a szeme Apáé, stb. Hasonlított mindenkire kicsit, de nem ütött ez a gyerek kizárólagosan senkire, ami ugye teljesen jól van így. Persze jöttek a rokonok tippjei, hogy ez a hajlat a térdénél tisztára mint az ükmama testvére, az orrának a hegye meg kiköpött a negyed-unokatestvére, de mi csak mosolyogtunk, mi tudtuk, büszke, de szerény szülőként, hogy ez a gyerek kettőnkre ütött és kész, tehát csendes lesz, mint ahogy már csendes is, szép és okos. És akkor tessék most meg elkezd nekünk itt dumálni. Minden elalvás előtt. Neki aztán teljesen mindegy, hogy van-e ott valaki, vagy nincs, csak mondja a magáét. A napi történéseket foglalja össze valamiféle imaginary friend-nek ha jól sejtjük, bár a nagymama szerint énekel. Valahogy így: Be nem áll a szája vagy fél órán keresztül, amikor is a cicit kezdi keresni, majd miután ezt a próbálkozást is siker koronázza elkezdődik a szokásos elalvás előtti világfájdalom

Szonjácska születésétől fogva illusztris társaságba keveredik. Ebből egész jó kis Monty Python bohózatot lehetne írni, hogy ugye a szülők, akik rendes emberek lévén minden este jól berúgnak, betörnek valahova vagy kirabolnak valakit és másnap újra elverik a pénzt, aggódva fordulnak egy pszichológushoz, hogy nem értik, hol nevelhették félre a gyereket, de nem iszik, nem dohányzik, nem tör be és nem rabol, mint egy rendes ember, hanem - Jajaj, ver minket az Isten! - mindenféle gyanús, phd-s meg dr. meg egyéb illusztris körökben mozgó emberekkel találkozik, levelezget, egyetemre jár és éppen a 4. nyelvvizsgáját igyekszik letenni... Visszatérve Szonjácskához és az illusztris társasághoz, kezdődött az egész azzal, hogy megszületett egy illusztris Dr. Anyuka hasából egy illusztris Apuka karjaiba (Apuka iszonytató illusztrisságát hivatott e honlap alátámasztani ugyebár) az illusztris fehér hollók gyűrűjében. Aztán jöttek az egyéb illusztrisokkal mint Phd-sokkal, Dr-okkal, Professzorokkal, Stb