apaszemmel

Anyának van az a szokása, hogy minden, a családhoz kerülő tárgynak ad nevet, mégpedig azt a nevet, amilyen névnap van aznap. Ez a szokás kiválóan működött és működik, egyetlen alkalmat kivéve, mikor is Anya névnapjára porszívót kapott. De mit volt mit tenni, a szokás, szokás, nem fogunk egy ilyen apróság miatt egy jól bevált családi rítust sutba dobni, porszívónk tehát az Erika nevet kapta. Szombaton, Gyárfás napján pedig Veszprémben jártunk, ahol kitűnő ajándékot találtunk Szonjácskának. Egy babát. Lány babát. Gyárfásnak tehát nem hívhattuk (szerintem mondjuk úgy, hogy már van egy Erika nevű porszívónk, egy Gyárfás nevű lány baba fel sem tűnt volna), szerencsére azonban minden nap van egy csomó más névnap is, Péter például biztosan, de az is fiú, így lett Hajnalka. Mert, hogy az is akkor van. Vagyis, hogy az is akkor is van. Hajnalkában az a fantasztikus, hogy kiválóan egyesíti magában a baba és a hajkefe összes pozitív tulajdonságát. Olyan, mint egy hajkefe két szép szemmel. Ugyanis

A mi gyerekünk már ezt csinálja, meg azt, meg ebben meg abban más meg jobb meg szebb meg okosabb, mint a sok ismeretlen gyerek, persze sosem az ismerősöké, mert ők is nagyon szépek, okosak, ügyesek, mindenesetre akkor biztosan, mikor ott van az apjuk és az anyjuk és hallja, hogy mit beszélünk. Mert a mi gyerekünknek nézd, milyen cukin áll az a randa sapka is (és tényleg!), és a mi gyerekünk ugyan azt pont még nem csinálja, amit a szomszéd gyerek már ennyi idősen, de nézd meg, hogy milyen ügyesen csinálja emezt, amit a szomszéd gyerek még hónapok múlva sem fog, vagy ha mégis, akkor sem ilyen ügyesen. Aki szülő, az kimondva vagy kimondatlanul, de tuti végigment valami hasonlón. És ez így van rendjén. Mert a mi gyerekünk a legszebb, a legügyesebb, a legdrágább, a legaranyosabb és mindjárt sírok, annyira jó, hogy a világon van és elolvadok reggel az ágyban, mikor rám mosolyog és visszaalszik a simogatásomtól. És persze a mi gyerekünk tuti, hogy legalább egy, de inkább több dologban biztosa

Tulajdonképpen az van, hogy Apa dolgozik. Így egyrészt nem készülnek bejegyzések, másrészt nem készülnek fényképek Anyáról. Pedig Apa már elhatározta, hogy készít Anyáról szép fényképeket, hogy Szonjácska is lássa majd, ha megnő és nagy lesz, hogy az az Anya, aki még akkor is nagyon szép lesz, milyen nagyon szép volt az özönvíz idején. Ez a házifeladat és Apának nyáron tán lesz is rá ideje. Meg az is van, hogy Szonjácska tényleg felállt. 7 hónaposan, meg pár naposan. Mint megírtam. Az tényleg az volt. Kiderült. Jelentem ez lokális rekord. Mint a matekban a lokális maximum. A lokál jelen esetben a mi kis családunk. És mivel itt Szonjácska az egyetlen kiskorú, így rekorddöntésről nem, csupán rekordbeállításról adhatunk hírt, ennek viszont rendkívül örülünk. És velünk örül mind, aki látja. Aztán meg még az is van, hogy Szonjácska elkezdett mutogatni. Snoop Dogg már hozzá jár egyujjas mutogatás mesterkurzusra. Megmutatja a cicát, apát, anyát, nagypapát, bármit. A cicát viszonylag állandóan