Nem tudjuk, pontosan mi késztette Szonja babát a beöltözésre pont a karnevál-szezon kellős közepén, mikor sem előtte, sem azóta nem tett ilyet. Sosem lehet tudni ezeknél a másfél éveseknél. Olyan ez, mint a belga ex-főnököm. Nem nagyon tudott magyarul, illetve nem nagyon tudtuk, hogy mennyit tud, ő meg csak mindig annyit mondott ezt firtató kérdéseinkre: I understand 50%. But you never know which 50%! Valahogy így van ez Szonja babánál is, csak az az érzésem, hogy az 50% már jóval nagyobb, erősen tart a 100-hoz, ráadásul nem csak azt érti, amit mondunk, hanem sokszor azt is, amit gondolunk. Így aztán feltehetőleg meghallotta, hogy készülünk a farsangra és az alábbi performance-t prezentálta a minap. Első körben összegyűjtötte a jelmez darabjait. Majd szólt a nagymamamának, hogy segítsen az öltözködésben. Igen, azt is fel kellett tenni. A végeredmény pedig ez lett: Amit aztán meg is kellett nézni a tükörben. Jövőre visszük a bálba. Vagy ki tudja, lehet, hogy már megy magátó
(mert apa is csak egy van)