apaszemmel

Jelentem lefolytattam első telefonbeszélgetésemet Szonja babával (Anya szerint még lehet babának hívni egy darabig). Nusi mama vigyázott rá éppen, mikor felhívtam őket és Nusi mama átadta a telefont Szonjának. A beszélgetés így hangzott: - Szia Szonja baba, hol voltatok Nusi mamával? - Jáccótéen. - És mit csináltál a játszótéren? - Omokottam. - És még mit csináltál? - ... - Hintáztál? - Iiigen. - És még? - Motoroztál - súgja Nusi mama a háttérből. - Motoroztál? - kérdeztem. - Nem. Ezután csak a szokásos hallgatás volt a telefonban, mint eddig bármikor, ha telefonon próbáltam beszélni vele. Utóbb megkérdeztem Nusi mamát, hogy vajon mi mikor beszéltünk egymással először telefonon. A válasz bizonytalan, valamikor a 80'-as évek közepén lehetett, utcai telefon-munkahelyi telefon viszonylatban, lévén vezetékes, otthoni telefonunk csak a 90-es évek elején lett.

Eltelt másfél év, itt az ideje egy új státusznak. Mit is csinál Szonja baba mostanában? Nos, jelenleg tőmondatokban beszél már. Például ma reggel öltözésnél mondtam neki, hogy "Keresek cuccot, amit felvehetek". Szonja erre elkezdett turkálni a fiókomban, és mikor megkérdeztem, mit csinál, azt mondta "Sz...onja baba kees cucot". Aztán megmutattam neki a saját fiókját és ott keresett tovább. Talált is. Ezenkívül néha ragoz. Anya minap mondta neki, hogy "Okos vagy", erre ő "Okos vagyok". Elkezdett motorozni is. A max. távolság egyelőre úgy 15 méter, de növekszik. Egész gyorsan szalad. Kissé még botladozva és szédelegve ugyan, de ennek ellenére jó esési százalékkal. Az evés terén is javultak a statisztikái. Egyrészt egyre többet eszik, másrészt egyre kevésbé eszi le magát. Az egzotikus étrendjébe pedig felvette a játszótéri homokot (fekve is tudja enni) és a vakondtúrást. Szeret festeni és rajzolni. Cicát. Ritkán katicabogarat. Kedvenc mesefil

Büszkén jelentem, hogy Szonja baba majdnem pont másfél évesen (egy nappal már öregebben is) részt vett élete első hivatalos teljesítménytúráján. Egyben büszkén jelentem, hogy Apa majdnem pont 34,5 évesen (tizenkét nappal öregebben is) részt vett élete első hivatalos teljesítménytúráján. Mivel a két hír közül valószínűleg inkább az elsővel foglalkozna a Blikk (na jó, legyen a NatGeo), én is erre fókuszálok. A dolog úgy történt, hogy Anya kitalálta, hogy menjünk túrázni, és nézzünk valami teljesítménytúrát. Apa meg mondta, hogy ez frankó. Mivel minden hétvégén az ország szinte minden szegletében van legalább egy teljesítménytúra, még válogatni is tudtunk. Közelsége és távolsága miatt a Galga 15-re esett a választás. Attól eltekintve, hogy a 16,5 km távolságból úgy 10-et faluban, betonúton vagy szántóföldön haladtunk a túra igazán kellemes volt. Egyrészt nagyon kedvesek voltak a szervezők. Másrészt útközben bekukkantottunk a Galga-farmra, ahol 3 napos bocit simogattunk és mindenki nagyo