apaszemmel

Bejelentettem a cégnél. Mármint, hogy elmegyek Gyesre. Pontosabban gyereknevelés céljából kivett fizetés nélküli szabadságra. Januártól. Másfél évre. Így utólag nem nagyon értem, hogy miért, de eléggé izgultam előtte. Ehhez képest a főnököm, "némi" megdöbbenés és hirtelenjében kimondott ez-az után szívből gratulált (szerintem tényleg úgy is gondolta) és nagyon jó fej volt. Minden várakozásomon felül jó fej. Aztán kb. rá egy hétre bejelentették a többi kollégának is. Ők is "némileg" megdöbbentek. Aztán beindult a 3 napig tartó "Ki ejtette teherbe a Varjut?", "Hogy érzed magad így reggel, Péter?", stb. ,amire számítottam is, de ettől függetlenül szinte mindenki pozitívan reagált, aki nem, az meg nem reagált sehogy sem. Szóval a kocka gurul und das ist auch gut so. Kemény 3 hónap lesz januárig, aztán meg jön a Hawaii, ugye, gyakorló, Gyesen lévő anyukák? Reggel alvás akár 6-ig is, reggeli, öltözés, oviba húzás, játszótér, hazahúzás, pelenkacsere,

Az van, hogy ugyan Mirkó cumiját még nem a kutya nyalja le, de azért tény, hogy kevesebb figyelmet kap, mint Szonja - tessék csak megnézni a blogon az egy éves szülinapi képsorozatát... ja, hogy nem volt?... - másrészt két gyerek mellett a blog is kevesebb fókuszt kap, mint korábban. A fentiek miatt csak utólag számolok be arról, hogy Mirkó elkezdett járni, beszélni, Szonja pedig bicajozik kétkerekű bicajjal. Mérföldkövek, kétség sem fér hozzá. Mirkónak most van a Nem! korszaka. Ez egy nagyon vicces korszak. Tulajdonképpen szerintem az van, hogy most jön rá arra, hogy van eldöntendő kérdő mondat is, és, hogy arra nem az a válasz, hogy cica vagy kukorica vagy vau-vau, hanem valami más. Az igent nehezebb kimondani, meg ritkábban is van rá szükség, ezért a válasz minden esetben nem. Klasszikus példa: - Mirkó, kérsz kukoricát? - Nem. - Majd elveszi és elkezdi enni. Szupercuki természetesen. Mindeközben Szonjánál újra előjött az esküvő-korszak. Nyáron voltunk egy-két lagzin. Egyrész

Megindult az élet a szigeten. Koncert, táncitánci, testvér regulázás, amit csak akartok. Heti cukiság a Telepről. http://youtu.be/sr3jcnZFZJw

Szonja dúdolgat: - Lassan jár a csigabiga, táskájában eleség. Várja otthon lánya fia és a csiga feleség.... Némi gondolkodás, majd: - Anya, ez alapján ez az Apukacsiga volt, ő jár vásárolni. Legközelebb az Apacuka jön.

Szokásos szitu, Anya, Apa, Szonja, Mirkó utazik. Mirkó alszik. Nem, mintha mindig aludna autózás közben, de most éppen pont. Szonja pedig az állandó műsort nyomja: "Unatkozom, senki nem foglalkozik velem!!!". Szerencsére még csak az út elején vagyunk, így még sikerül lecsitítani és egy kis nézelődésre biztatni. Nézelődik. Majd egyszer csak felteszi a kérdést: - Anya, hogyan született az egyetlen egyetlen egy gyerek, mikor még nem volt senki? Anya és Apa bambán bámul egymásra. Ez most hogy? És mit lehet rá mondani? 42?

2 gyerek durvább, mint 1. Főleg, ha a kettőből az egyik pont 1 éves. Ez az a kor (plusz mínusz 6 hónap), amikor a gyerek non-stop felügyeletet igényel. Fél éves koráig ugye sok választása nincs, nem tud elmenni, fekszik, eszik, alszik, különösebben nem teszi próbára a maslowi piramist. Fél éves korban kezdődik az ámokfutás. Elindul, mindent leszed, mindenre felmászik (legutóbb Anya pl. úgy találta meg Mirkót, hogy a kisszék támláján állt és a polcba kapaszkodott egy kézzel, mert a másikkal valamit éppen le akart szedni), mindent megnyal, mindent magának akar és mindenből akar enni, amiből bárki más (beleértve Durci cicát is). Innentől egy évig Anya nemhogy a társasházi és óvodai kötelességeit nem tudja beilleszteni mindennapjaiba, de egy sima kézmosás, ne adj' isten kávéfőzés is kihívások elé állítja, ha egyedül van otthon a két gyerekkel. Mert Szonja még csak-csak elvan, max. megereszt egyet a napi kétezerszer felhangzó "Velem senki nem foglalkozik"-ból. Azonban Mirkó

Még pár hét, és elaltatják egymást. Mert Apa optimista.

Talán már említettem, hogy Szonja szívesen nézi David Attenborough filmjeit. Ennek hatására néha valamely állat képébe bújik egy ideig. Ugyan a betlehemet még nem tudta überelni DA, de azért 9 betlehem után 1 állat tuti bejön a képbe. Minap Szonja toalett-re ment diszkréten bejelentve, ahogy egy 3,5 évestől elvárjuk. Mikor még 15 perc múlva sem jött elő, Anya gondolta, megnézi, vajon a felhalmozott teljes wc-papír készletet gurigázta-e le megint Szonja, vagy csak simán mellé sikerült a dolog, azt tisztogatja, esetleg elaludt. Nos egyik sem. Anya benyitott, és Szonja, némileg elveszve a hatalmas csészében pislogott kifele. - Mi a helyzet, Szonja? - kérdezte Anya. - Celebeszi Koboldmaki vagyok. - válaszolta Szonja tágra nyílt szemekkel. Akinek kimaradt a pár évvel ezelőtti BKV hirdetés (ami talán másik faj, de nagyon hasonló), annak íme:

Mint tudjuk, minden gyerek máshogy fejlődik és másban jó. Szonja - a blogbejegyzések és a szülők memóriája szerint is - nagyon erős volt verbálisan. Mit tagadjuk, ez az erőssége mai napig fenn áll. Tessék csak megnézni pár korábbi videót, meghallgatni pár korábbi hangfelvételt! Mirkó verbális vonalon nem követi nővérét. Pár szót már tud - első szava pár hónapja az "Ampa" (Lámpa) volt - de ő más vonalon erős és ez mostanában lesz egyre világosabb. Ez pedig a zene, a tánc. Elég neki tapsolni párat, és már mozog a lába. Múltkor a hátamon a hordozóban is táncolt. Első körben ő is a szokásos modellt hozta: Felállt és rugózott a zenére. Most viszont kifejlesztette a John Travolta stylet, amin én - igen, ÉN! - szétröhögöm magam. Egy kisebb travoltázást sikerült is rögzíteni. Voilà:

Akinek nem volt rosszul evő gyereke, nem is tudja elképzelni, micsoda parák, viták, néha feleslegesnek tűnő körök származnak abból, ha a gyerek nem eszik. Nálunk konkrétan Szonja vagy zúgevett, vagy a fizikai törvényeket meghazudtolta és így sikerült x mennyiségű kaja elfogyasztása után 2x mennyiségűvel növekednie. Nos, szerencsére az ilyen kákabélű gyerek szüleinek van lehetősége egy következő körre, és az újabb gyereknél újabb esély kínálkozik arra, hogy esetleg jó evő legyen. Nálunk ez sikerült. Mirkónál az eset fordított, ő 5x-et eszik és x-et növekszik. Itt már azért sejtjük, hogy a különbség hol landol. Mivel közel egy évesen már lassan teljesen átszokik a darabos kajára, az étkezés ideje egy kicsit hosszabb, mint a korábbi pép-belapátolás. De azért ezt én sem gondoltam volna. Tegnap este elkezdett étkezni Mirkó 18.56-kor. A videó első 5 másodpercében minden fontos esemény megtörténik, a többi már csak tisztelgés Tarr Béla  előtt: 10 perc múlva csöppet sem csappant a lelk

Voltunk síelni. A sógoroknál. Hát elég jó volt megint. Mondjuk személy szerint sokat nem síeltem (mondjuk úgy 3-4 órát, amiből nagyjából 30 percet a legendás Polster Classic felvonón töltöttem), viszont annál többet kirándultam. Vele: Míg mi kirándultunk, a lányok síeltek. Valahogy így: Aztán délidőben összegyűltünk az aktuális Hütténél. Mirkó kicsit kimozogta magát: Volt egy kis szeretetcsomag: Aztán délután újabb síelés-szánkózás, majd irány haza a szuper Hüttendorfba. Egyik nap Szonja ezt még megtoldotta egy bázisugrással. Mit eggyel inkább vagy 30-cal. Felmászott szépen a Hütte előtti hóhegyre (kb. 140cm magas volt), majd onnan leugrott. És - mint már említettem - ezt szinte a végtelenségig ismételte. Hát ilyen volt az idei. Jövőre hasonló, de már egy egész hétig!

Mirkónál ez a hozzátáplálás dolog fényévekkel gördülékenyebben megy, mint Szonjánál. Az ok viszonylag egyszerű: Mirkó szeret enni. Tulajdonképpen bármikor és szinte bármit. Így 9 hónaposan jutottunk el a tejtermékek étrendbe illesztéséhez. Na, nem mérföldes léptekkel haladunk, de azért néha egy-egy kanál kefir már belefér. És a hatás sem marad el. Érdemes összehasonlítani Szonja egykori reakciójával .

A szakmám, a családi életem (mármint, hogy apa vagyok) és a szabadidőm (mármint, hogy sörözöm a haverokkal) érdekes egyvelegét fedeztem fel minap egy kocsmában. A kocsma (ahol ugye söröztem a haverokkal) WC-jében találtam ezt a jól elhelyezett beltéri hirdetést (ami - a hirdetés - a szakmám ugye), melyen a szoptatásért.hu weboldal (itt jön be az apaság, még ha szoptatás szempontjából egy passzív szerepet tölt is be) reklámozta magát. Tudom én, hogy a civil szférának nagyon kevés a pénze, nincs lehetősége profi marketinges gárdát fenntartani, miegymás, de azért reméltem, hogy legalább egy józan ember ránéz a médiatervre, mielőtt jóváhagyásra kerül és a kevésbé józanok szétröhögik a fejüket a helyzet abszurditásán.

Néha előfordul, hogy Apa marad otthon a két leszármazottal, Anya meg csinál valami jó kis programot. A múlt hét ebből a szempontból Apának kicsit sűrű volt, de igyekezett férfiasan helyt állni. Hellyel-közzel sikerült is. Mivel ilyen estéken azért nyilván meg kell oldani a vacsora, mosogatás, ez-az kérdéskörét is, Apa gyakran alkalmazza a laissez faire módszert. Ebből aztán ilyen jelenetek születnek: 1:08 körül hívnám fel külön a figyelmet a gondoskodó nővérkére: - Ez csak ének, ne ijedj meg, Mirkó.... Hangosan éneklek. Mikró arcát elnézve nem úgy tűnik, hogy 100%-ban megnyugtatta a dolog.

Itt van ez a csomó kütyü, a fülemről is valami kacat lóg, amivel minimum HD minőségű mozgóképet tudok pillanatok alatt a FB-on kiposztolni, úgyhogy minek is már az agy, minek a hosszútávú memória, minek megjegyezni, hogy Mirkó mikor mutatta meg először a lámpát, mikor mindent fel lehet venni, dokumentálni, bizonyítékokkal alátámasztani, megőrizni az utókornak. Hát bakker ezért:

Szonjánál állandó probléma volt - és még sokszor most is az -, hogy nem eszik. Aludni sem alszik, de az egy másik téma. Szóval nem eszik, legalábbis mi (leginkább Anya) megítélése szerint egyrészt az input és az output nincs arányban egymással, másrészt ennyi kajával nem lehet túlélni a gyerekkort. Jelen állás szerint úgy tűnik ez a tézis meg lesz cáfolva. Mert Szonja ugyebár nyilván egyelőre nő és túlél. Mirkónál ez a probléma nem áll fenn. Ő már 5 hónaposan követelte a kaját (nyilván a cicin kívüli kaját), most meg már nem lehet mellé ülni semmivel, mert vagy kiveszi az ember kezéből, vagy rettentően meg van sértődve, hogy ő nem kap, és ennek természetesen hangot is ad. Döbbenetes mennyiségeket bír betermelni, amit aztán lefolyt egy fél kiflivel (a másik fele szerteszét körülötte). Ennek megfelelő persze az output is, így a mosható pelenka projektnek befellegzett. Az utóbbi egy-két hét tapasztalata ugyanakkor, hogy csökken a Kisúr étvágya valahogy. Aztán tegnap Anya rájött a titokr

Mond az valakinek valamit, hogy "betlehemi bullshit generátor"? Na, legalább a gyerekes szülők gondoljanak bele! Remélem nem egyedi a szitu, amikor a gyerek játszik és közben olyanokat énekel, hogy mondjuk "Pásztorok, pásztorok hárman vagytok. Jézushoz menjetek Máriához. Királyok Józseffel találkoznak,..." és hasonlókat. És mindezt már egy hónapja. Lehetetlen felírni, megjegyezni, dokumentálni az összeset, mert a betlehemi bullshit generátor kifogyhatatlan és nagyjából örökmozgó. E mellet az, hogy tegnap Józsefnek szólított Szonja, szinte már fel sem tűnik. Szép ez a Betlehem, de azért eléggé várjuk már a Farsangot...

Készül az ember arra, hogy a gyereke előbb-utóbb szerepjátékot fog játszani, mert mondják neki (mármint az embernek), hogy így van. A lányok mindig királynők vagy hercegnők vagy tündérek, a fiúk meg cowboy-ok vagy autóversenyzők vagy királyfik. Aztán így is lesz, a gyerek előbb-utóbb szerepjátékot játszik, csupán annyi apró különbséggel a mendemondákhoz képest, hogy a gyerek fantáziája nem áll meg a sztenderdeknél. Hanem szépen beépít mindent, amit lát. Így lesz terhes, vagy gyakorló anyuka, vagy vérfagyasztó farkas, stb. És ez még mindig belefér, sőt, tulajdonképpen egyik fő forrása a mindennapi vidámságnak. De a gyerek - A GYEREK - nem áll meg itt. Mert ha adott esetben Advent van, akkor Betlehem van és ott bárányok vannak meg háromkirály meg József és természetesen leginkább Mária hovatovább Jézus esetleg Jézuska hangulattól függően. Ilyenkor persze nincs kecmec, a szülő ki van osztva, ha este azt meri mondani: - Szonja, most már gyere az ágyba aludni! Mert Szonja erre így felel.