2 gyerek durvább, mint 1. Főleg, ha a kettőből az egyik pont 1 éves. Ez az a kor (plusz mínusz 6 hónap), amikor a gyerek non-stop felügyeletet igényel. Fél éves koráig ugye sok választása nincs, nem tud elmenni, fekszik, eszik, alszik, különösebben nem teszi próbára a maslowi piramist. Fél éves korban kezdődik az ámokfutás. Elindul, mindent leszed, mindenre felmászik (legutóbb Anya pl. úgy találta meg Mirkót, hogy a kisszék támláján állt és a polcba kapaszkodott egy kézzel, mert a másikkal valamit éppen le akart szedni), mindent megnyal, mindent magának akar és mindenből akar enni, amiből bárki más (beleértve Durci cicát is). Innentől egy évig Anya nemhogy a társasházi és óvodai kötelességeit nem tudja beilleszteni mindennapjaiba, de egy sima kézmosás, ne adj' isten kávéfőzés is kihívások elé állítja, ha egyedül van otthon a két gyerekkel. Mert Szonja még csak-csak elvan, max. megereszt egyet a napi kétezerszer felhangzó "Velem senki nem foglalkozik"-ból. Azonban Mirkó
(mert apa is csak egy van)