Az van, hogy ugyan Mirkó cumiját még nem a kutya nyalja le, de azért tény, hogy kevesebb figyelmet kap, mint Szonja - tessék csak megnézni a blogon az egy éves szülinapi képsorozatát... ja, hogy nem volt?... - másrészt két gyerek mellett a blog is kevesebb fókuszt kap, mint korábban. A fentiek miatt csak utólag számolok be arról, hogy Mirkó elkezdett járni, beszélni, Szonja pedig bicajozik kétkerekű bicajjal. Mérföldkövek, kétség sem fér hozzá. Mirkónak most van a Nem! korszaka. Ez egy nagyon vicces korszak. Tulajdonképpen szerintem az van, hogy most jön rá arra, hogy van eldöntendő kérdő mondat is, és, hogy arra nem az a válasz, hogy cica vagy kukorica vagy vau-vau, hanem valami más. Az igent nehezebb kimondani, meg ritkábban is van rá szükség, ezért a válasz minden esetben nem. Klasszikus példa: - Mirkó, kérsz kukoricát? - Nem. - Majd elveszi és elkezdi enni. Szupercuki természetesen. Mindeközben Szonjánál újra előjött az esküvő-korszak. Nyáron voltunk egy-két lagzin. Egyrész
(mert apa is csak egy van)