A legtöbben szeretik, ha a gyerekük jól nevelt. Egyszerűen így vagyunk beállítva, és kész. Törekszünk rá, hogy a gyerekeink rendesen viselkedjenek otthon, de leginkább társaságban. Választékosan beszéljenek, őszinték legyenek, miegymás. Nos, a mi egyik gyerekünk, mégpedig a középső a minap tanúbizonyságát tette annak, hogy igenis jól nevelt. Egyik ismerős kislánnyal játszott valami kártyajátékot. A kislány is nagyon jól nevelt, egy igazi tündér, helyes, aranyos, csinos, úgyhogy ennek megfelelően Mirkó nagyon udvariasan játszott vele. Igen ám, de egyik pillanatban a természet közbeszólt, és Mirkó elpukkantotta magát. Mivel, ahogy korábban írtam, jól nevelt gyerek, azaz őszinte, és választékosan tud beszélni, rögtön jelezte a problémát: “Párdón, fingottam.” - mondta. Ezután szépen, csendben tovább játszottak. Mi pedig jól nevelt szülőként fetrengtünk a röhögéstől földön.
(mert apa is csak egy van)