A helyzet az, hogy eddig is volt már egy csomó minden, de nem tudom visszaidézni részletesen. Ezért is muszáj megkezdenem ezt az elcsépelt dolgot, hogy blogot írok, itt a küszöbén életünk totális átalakulásának (Hajaj, hol vannak már azok az öt oohrai téják kéhrem). Arról, hogy jóvan, mindjárt jön. Ott van a hasban, nő. Csak úgy ismeretlenül bement oda. Be sem mutatkozott és mégis ott tanyázik, ahol én sosem fogok. Botrány! Ezt kell megírnom. Részletesen, napról napra, de legalább hétről hétre. Hogy aztán mikor felnő, akkor jó fej apaként mutogathassam neki, hogy "Látod, gyermekem, milyen vicces volt apád mielőtt megszülettél." Neki meg nem lesz más választása, mint, hogy bólogat.
Persze írhatnék én az emlékkönyvbe is, amit kedves szerelmem szorgosan töltöget és tulajdonképpen néha írok is, de valahogy olyan lassan megy a kézzel-kaparás, hogy mire leírom az egyik sort, elfelejtem, mit is akartam a következőbe. Meg javítani sem lehet. Meg nincs automatikus helyesírás-ellenőrzés. Hogy pl. tudjam, hogy a jó fej az külön írandó. Pedig szerintem nem. Úgyhogy ezentúl egybe is írom. Állandósult szókapcsolat. Erre fogom majd.
Szerelmem elment nemdolgozni. Két nagy tanulság van. Egy, táppénz alatt nem lehet máshol lenni, mint ahova be van jelentve az ember. Nincs ám utazgatás nagybetegen (ti. állapotosan) a Balatonra össze-vissza! Hová vezetne az!? Kettő, harmadik negyedévben az ún. nemdolgozás oly mértékű eufemizmus annak leírására, amit a pocos várandós művel "szülés előtti utolsó apró elintézendők" fedőnév alatt mint mondjuk Jacko-ra azt mondani, hogy kedvelte a gyerekeket.
A nemdolgozásnak és a májrugdosó hajnali májrugdosásainak köszönhetően a tervezett pihenés egy végkimerülésig tartó hajszának tűnik leginkább, pozitív folyománya azonban, hogy szerelmemnek már-már halálos fáradtságában ma hajnalban sikerült a májrugdosást is ébredés nélkül átvészelni. Így nekem is.
Szó mi szó, a májrugdosásnak is körvonalazódik egy pozitív folyománya hogyaszondja már most hozzászokom a hajnali ébredéshez. Egyelőre egy mély, hörgésszerű morcantásnál és másik oldalra fordulásnál többre nem futja. Legújabb projectem, hogy a hajnalban olykor rám jövő kisszükséget a májrugdosás idejére időzítsem. Azt még nem tudom, hogy a kisszükséget hogy transzportálom szoptatás/altatás/ringatás témakörökre. Felmerült mintegy átvezetésként a kisszükség ülő pozícióban való végzése s közben kétkezes ringató mozdulatok imitálása. Innen már tényleg csak egy lépés a kisszükség elhagyása, reggelre halasztása, szélsőséges esetben ülve kisszükségelés megtartása, esetleg sztereó pelenkahasználat.
Ilyen blogokra szoktak képeket is feltölteni, hogy aki nem szeret olvasni, annak se legyen unalmas. Ezt a marketingtrükköt én is fogom alkalmazni, de jelen helyzetben nem elérhető kép pocos szerelmemről, azonban hadd álljon itt egy abból az időszakból, mikor én, mint férfi a természet rámosztotta minimális teendőt már feltehetőleg elvégeztem jelen gyermek-projectünkben.
Persze írhatnék én az emlékkönyvbe is, amit kedves szerelmem szorgosan töltöget és tulajdonképpen néha írok is, de valahogy olyan lassan megy a kézzel-kaparás, hogy mire leírom az egyik sort, elfelejtem, mit is akartam a következőbe. Meg javítani sem lehet. Meg nincs automatikus helyesírás-ellenőrzés. Hogy pl. tudjam, hogy a jó fej az külön írandó. Pedig szerintem nem. Úgyhogy ezentúl egybe is írom. Állandósult szókapcsolat. Erre fogom majd.
Szerelmem elment nemdolgozni. Két nagy tanulság van. Egy, táppénz alatt nem lehet máshol lenni, mint ahova be van jelentve az ember. Nincs ám utazgatás nagybetegen (ti. állapotosan) a Balatonra össze-vissza! Hová vezetne az!? Kettő, harmadik negyedévben az ún. nemdolgozás oly mértékű eufemizmus annak leírására, amit a pocos várandós művel "szülés előtti utolsó apró elintézendők" fedőnév alatt mint mondjuk Jacko-ra azt mondani, hogy kedvelte a gyerekeket.
A nemdolgozásnak és a májrugdosó hajnali májrugdosásainak köszönhetően a tervezett pihenés egy végkimerülésig tartó hajszának tűnik leginkább, pozitív folyománya azonban, hogy szerelmemnek már-már halálos fáradtságában ma hajnalban sikerült a májrugdosást is ébredés nélkül átvészelni. Így nekem is.
Szó mi szó, a májrugdosásnak is körvonalazódik egy pozitív folyománya hogyaszondja már most hozzászokom a hajnali ébredéshez. Egyelőre egy mély, hörgésszerű morcantásnál és másik oldalra fordulásnál többre nem futja. Legújabb projectem, hogy a hajnalban olykor rám jövő kisszükséget a májrugdosás idejére időzítsem. Azt még nem tudom, hogy a kisszükséget hogy transzportálom szoptatás/altatás/ringatás témakörökre. Felmerült mintegy átvezetésként a kisszükség ülő pozícióban való végzése s közben kétkezes ringató mozdulatok imitálása. Innen már tényleg csak egy lépés a kisszükség elhagyása, reggelre halasztása, szélsőséges esetben ülve kisszükségelés megtartása, esetleg sztereó pelenkahasználat.
Ilyen blogokra szoktak képeket is feltölteni, hogy aki nem szeret olvasni, annak se legyen unalmas. Ezt a marketingtrükköt én is fogom alkalmazni, de jelen helyzetben nem elérhető kép pocos szerelmemről, azonban hadd álljon itt egy abból az időszakból, mikor én, mint férfi a természet rámosztotta minimális teendőt már feltehetőleg elvégeztem jelen gyermek-projectünkben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése