apaszemmel

A gyerek projectben az a jó, hogy gyakorlatilag a kb. -11--12. hónaptól (ha nem korábbi időponttól) úgy működik, hogy mikor már éppen azt gondolná az ember, hogy jól van, akkor most már így marad egy darabig, na, akkor jól megváltozik. Mert ugye először belevág az ember, hogy, akkor uccu neki, hozzunk létre egy új identitást. Az emberpár elkezdi létrehozni, ami teljesen más dimenzióba helyezi az addigi pszeudo-létrehozásokat, különös izgalmakat hoz az életükbe, különös csillogást a szemükbe. A különös izgalom és csillogás persze egy idő után alábbhagy, de akkor hirtelen két apró kis vonal ismét teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Aztán újabb váratlan események teszik megunhatatlanná a sztorit: A szülőszék először szemünk elé táruló kedves kontúrja, a sok fehér pötty között az az egy, amit nézni kellene a képernyőn, az "Egy amőba élete" című sorozat részei pár hetente a már említett szülőszék mellett, a biztató hangok a mellékhelyiség felől reggelente, a rokonok fur

Anya és apa kreatív hangulatban voltak a hétvégén. Nézegették a gyereket, és ez lett belőle. Tessék. Csúcsállú Csecsemő Csámcsog a Csecsen ő Csak csöpp tájm S csecse nő

Sörös és koleszos múltamból is bennem ragadt az a híres axióma, hogy ugye "Nincs olyan, ami nem sörnyitó.". Nos, minap meginni készültem egy Horányból begyűjtött, kellemesen hideg, jófajta Pilsnert és mivel drága szerelmem éppen az esti zuhanyzást abszolválta, Szonjácska a készülés során a nyakamban szuszogott. A többször, alaposan begyakorolt mozdulatsorral tehát kicsattogtam a hűtőig, kinyitottam, kivettem a sört, majd az automatizmus szerint az első kezembe kerülő bármivel, ami ugye nem lehet nem sörnyitó, elkezdtem volna felnyitni... Bizony a bökkenő itt jött, mivel az első kezembe kerülő bármi a szuszogó csecsszopó volt. Vegyes érzéseket váltott ki bennem ez a jelenet. Egyrészt megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy axióma megdőlt. Másrészt megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez az egész tényleg megfordult a fejemben.

Na, közben szerveztem egy 30. szülinapot gyermekem anyjának, így kevésbé jutott időm apaszemmel nézni a világot, de büszkén jelenthetem, hogy az első sokk ellenére a szülinapi buli jól sikerült, sokan voltunk, drága szerelmem nagggyon meglepődött, mindenki evett, ivott, hamar elment, úgyhogy nem is lehetett volna ennél pöpecebb, miegymás, de ennek már vége, így visszatérhetek eredeti hobbimhoz, a blogíráshoz, ami a legnagyobb örömet azt hiszem nekem, az írónak okozza. Szóval a csipa. Minden x-dik gyerek (x alatt érts egy 10-nél biztosan kisebb pozitív valós számot) első heteiben azzal a ténnyel szembesül, hogy egy, sőt olykor két szeme, egyik nap nyílik, másik nap nem nyílik. Beragad. Mint az M0. Nos, ez a minden x-dik gyereket különösebben nem zavarja, annál inkább a felmenőket. A felmenőket pedig különböző praktikákkal vértezik fel a rokonok, ismerősök, gyerekorvos, védőnő, könyvhalom, fehér holló, blablablááá. A felmenők szokás szerint sokkot kapnak (igen, olyasmi, mint a 30. szülin

Szonjácska 1 hónapos lett ma. Egész pontosan még van pár órája, de azt gondolom nagyobb rizikó nélkül kijelenthetem, hogy 1 hónap alatt 1 kilót hízott. Azt is gondolom, hogy ez a hatalmas időintervallum szinte üvölt egy jó kis best of fotóalbumért itt a blog hasábjain, amin bemutatom Szonjácska fejlődését. Hát nézzük: A haslakó még haslakik, de már nem sokáig húzza Kisbab Szonjává vált Szonja első szemrevételezése apaszemmel Együtt a család az első éjszaka előtt Imádja a kamera! 4 naposan is lehet nehéz az élet Apa, ébredj már fel! Mindjárt egy hetes vagyok! Még egyszer elő ne forduljon, hogy felébresztetek! Szép az anyukám, mi?! Ohhh, azok az ötohai tehák az anyaméhben... A "Képek, amikre büszkék vagyunk" pályázat nyertese Ezek az ősök három hét alatt sem jöttek rá, hogy nem olyan fejem van, mint apának, hanem sokkal szebb? Na, most megtépem azt a szakállat! Dunabogdány 4 hetesen. Pipa.