apaszemmel

Aki volt már Hahotaklubban, vagy rákeresett a youtube-on, az tudja, hogy az egész dolog úgy működik, hogy pár ember összejön, elkezdenek erőltetetten műnevetni, majd valamelyikük ezt annyira viccesnek találja, hogy már átcsap rendes nevetésbe, ami természetesen ragadós, és a végén az egész galeri röhög a földön fetrengve, hasát fogva. Kicsit olyan ez a műnevetés, mint a gyorskorcsolyában a felvezető ember, vagy a fábrisó előtt az animátor. Rávezet a lényegre, megteremti a megfelelő hangulatot. Na, én ugye nagy röhögő hírében állok, folyamatosan mosolyra áll a szám meg minden (aki személyesen nem ismer, annak szólok, hogy most szarkasztikusan fogalmaztam), úgyhogy az ilyesmiben én totál nem hittem, és döbbenten néztem a hahota klub egy gellérthegyi gyűlését, aminek a végén mindenki röhögött. Ilyen nincs, gondoltam. Aztán kiderült, hogy mégis van. Szonjácska ugyanis az utóbbi időben elkezdett műnevetni. A szokásos rezzenéstelen pókerarccal nézelődik, miközben hangosan hahotázik. Nincs se

Mostanában körülöttünk úgy potyognak a csemeték, nem győz az ember félreugrálni, szaporodnak a gyerek-blogok de leginkább a gyerek-történetek, nekem meg egyre többször jut eszembe, hogy azért igen nagy mákunk van ezzel a Szonjácskával, no. Olyan keszonkamrás érzés. Nem rögtön jön a sokk, ahogy a csövön kifér, hogy egyik nap még a Katonában meg a Művészben üti el az estét a büszke pár, másik nap meg két mikroalvás között próbál lelket önteni egymásba a bömbölő mostmiabaja mellett. Mert hallok ilyeneket innen is, onnan is. Persze változik a mi életünk is, minthogy a keszonkamrában sem marad meg a nyomás örökké (miért lenne amúgy keszonkamra, ugye), hanem szépen lassan elillan, mint azok a szép moziban/színházban elütött esték a mi életünkből is. Meg aztán aludni is más 70-90 cm-en, mint 50 cm-en. De ezek egyrészt nincsenek drasztikus hatással az életünk folyására, másrészt valahogy olyan távolinak tűnnek akkor, mikor az ember reggel úgy ébred, hogy félig a szájába lóg egy apró ököl, ami

Azon gondolkodtam, hogy az Orrszívó Porszívó esetében vajon a termék neve volt-e meg korábban vagy maga a termékkoncepció. Mert sok aberrált termék van, mint mondjuk az elektromos légfrissítő, vagy a Suzuki-szpojler, de ez valami olyan szintű elmezavarra vall, hogy kizártnak tartom a koncepció elsőbbségét. Hallottunk mi már színvonalasabbnál színvonalasabb mozitörténeti mérföldkövekben arról, hogy porszíváson kívül mire lehet használni a porszívót, de, hogy egy műanyag izét rácsatlakoztatva orrüreg-tükrözést hajtsunk végre vele egy CSECSEMŐN... Na, ugye, hogy kizárt, hogy ilyen valakinek beugorjon egy jó vasárnapi ebéd után ejtőzve. Úgyhogy szerintem az egész úgy volt, hogy Rímhányó Romhányi jelentkezett egy marketinges állásra egy porszívógyárhoz, beküldte ezt a rímhányást, ott pedig volt egy kellően élelmes de még kellőbben aberrált manager, aki piacra dobta saját vállalkozásban ezt az ipari csodát. Megjegyzem bármennyire is abszurd az egész, valahogy mégis működik. Két-három cimpabe

Valahogy úgy alakul ez a Szonjácska project, hogy az elejétől fogva egyensúlyozunk a törvényesség határmezsgyéjén. Kezdtük ott, hogy a fehér hollókat nemhogy védetté nem nyilvánították, de még ki is tiltották kis országunkból, aztán mi meg mégis kerestünk egyet. Most meg itt a Sógorok földjén illegalilzálunk és csinálunk szemünk fényéből Clandestinát. Mert a hatályos magyar törvények szerint ahhoz, hogy Szonjácska kilépjen az országból, útlevélre, de legalább (mondjuk az EU vagy Horvátország esetében) személyi igazolványra van szüksége. Mivel pediglen Anya az utóbbi hetekben doktorrá válását készítette elő, apa meg a termelte a GDP-t, ideje egyiküknek sem volt Szonjácska legális utazását bebiztosítani és egy személyit csináltatni neki. Szonjácska meg most még nem intézkedik. Bár nem is mondtuk neki. Lényeg a lényeg, sikerült kicsempészni a gyermeket és most aztán fájhat a fejünk, hogy le ne bukjunk. Az első megoldás, ami az eszünkbe ötlött, az az álcázás. Mert ki gondolná, hogy egy vir

A kakitéma egy fontos része a popsikenőcs. Ha pelenkát választani nehéz feladat, akkor a popsikenőcs már-már mission impossible kategória. Itt azonban egy huszárvágással megoldottuk a dolgot a kezdésnél: Kizárólag a kedvenc baba-bibliánkra hagyatkoztunk és édesmandula-olajat vettünk, amit vékony filmrétegként hordtunk fel a megfelelő helyre. Miután némi pirosodást észleltünk az előbb említett helyen, amiből úgy tűnt, hogy olykor egy kicsit alaposabb ápolás kell, bementünk a DM-be és a Hunvald György bácsitól kapott grandiőz támogatás kb. feléből megvettük a legdrágább popsikenőcsöt. Bevált. Majd a próbaidő lejártával, mikor Szonjácska popójának már ugye egy hónapos felmondási idővel kellett számolnia nem tetszés esetén, bementünk a DM-be és a Hunvald György bácsitól kapott grandiőz támogatás kb. másik feléből megvettünk a legolcsóbb popsikenőcsből egy kartonnal. Bevált. Azóta jelentem, Szonjácska popója él és virul, és - olykor ugyan némi spéttel - töretlenül ontja magából a kakát és a

A Világ Koránkelő Pukistái Hátoldali Frontot nem feledve (Sőt!) egy újabb olyan témakörről essék szó, mely - az előzőhöz hasonlóan - biztosan lebuktatja a friss szülőket egy étteremben, vacsora közben. Már, hogy kiderül ugye, hogy ők friss szülők. Mert ki más beszélne ugye a finom meleg olaszos paradicsomleves nagy élvezettel történő szürcsölgetése közben a kakáról. Ugye. Az van, hogy mi egyrészt baromi környezetbarátak (-tok?) vagyunk, másrészt szemünk fénye Szonjácska feneke, ezért úgy döntöttünk a mínusz 9 hónap valamelyikében, hogy nekiugrunk ennek a kaki dolognak mosható pelenkával. Természetesen a mosható pelenka első vásárlása a mai fogyasztói társadalomban nem kisebb kihívás, mint a babakocsi-vásárlás vagy a papírpelenka-választás (ilyenkor irigylem az atomreaktor-beszerzőket, ott van kb. 3 lehetőség aztán annyi). Egyrészt van egy csomó gyártó, egy csomó típus, egy csomó blog, egy csomó fórum, egy csomó pr-izé és hadd ne soroljam tovább. Ezt csak onnan tudom, hogy tudatos vásár

Mikor - Anya javaslatára - megfogalmazódott bennem - Apában -, hogy megírjam ezt a bejegyzést, két dolog jutott eszembe. Egyrészt az, hogy milyen jó téma, hiszen minden kisgyerekes család életében a mosoly egyik tárgya, másrészt meg az, hogy ehhez a milyen jó témához Szonjácska mondjuk 20 évesen, mondjuk olvasgatva ezt a blogot mondjuk a szíve választottjával, mondjuk mit szól majd, mondjuk valami olyasmit, hogy "Hű de ciki!". Ja nem, ezt én mondtam volna 20 évesen, 20 év múlva már valami mást mondanak majd, lényeg, hogy az akkor ennek megfelelő strófát majd a fejemhez vágja. Na, visszatérve a témához valamelyik reggel megalapítottuk Szonjácskával a Világ Koránkelő Pukistái Hátoldali Frontot. Jelmondatunk "Aki korán kel, annak pukizni kell". Megvan az az élmény (marketingesiesen szólva - továbbiakban MSZ - inszájt) minden gyakorló apukának, anyukának, mikor reggel csemetéje felébred és az első nyújtózások közben egy kiadós audioélménnyel ajándékozza meg a gyerekágya