apaszemmel

Mert az úgy van, hogy azért is írja az ember a blogot, a babablogot (vagy tán, hogy azért írja leginkább...?), hogy dokumentálja, hogy mit tud a gyerek. Hogy aztán mikor megnő, ne legyen az, mint a nagypapánál, akinek az anyukája (a dédmama - a szerk.) váltig állította amíg erre képes volt, hogy a nagypapa már féléves korában beszélt, egyévesen pedig verset szavalt. Na tessék! Hát álljon akkor itt blogspotba vésve, hogy Szonjácska nem beszélt félévesen, és az is egyre valószínűbb, hogy nem fog szavalni egyévesen. Na, de akkor mit csinál most, így 11 hónaposan? Hát egyrészt azt csinálja, hogy cuki. Folyamatos jelenben. És tulajdonképpen Apa ennyivel már tökéletesen meg is lenne elégedve, éppen elég ahhoz, hogy imádjon hazamenni. De a történelmi hűség és az érdekesség végett dokumentáljuk csak itt, hogy még az alábbiakat is csinálja: Tudja, hogy hogy csinál a lovacska, a cica, a kutya, a kacsa és bármi, aminek motorja van (úgymint pl. hajó, autó, repülő, stb.). Tudja, hogy hogy néz ki a

Szerkesztőségünk fiatal ámde annál tehetségesebb fotósának soha nem remélt felvételeket sikerült eljuttatnia szerkesztőségünkbe. Őt most sajnos személyesen nem tudtuk megkérdezni a részletekről, hisz tegnap óta egy ismeretlen helyen tartózkodik szigorú rendőri védelem alatt. A felvételeken a Szonja babaként is elhíresült Varju Szonjáról készültek bizonyító erejű képsorok. Különböző titkos forrásokon kiszivárgott információk alapján azt már eddig is sejteni lehetett, hogy Szonja baba képes utánozni a lovacskát és a cicát is, azonban ezt eddig csak néhány kétes gyökerű blog és egy-két szemtanú fenntartásokkal kezelendő elmondása alapján szellőztette meg a bulvársajtó. Az alábbiakban közölt felvételek több száz titkosított szerveren keresztül jutottak el hozzánk, hogy lekövethetőségük teljesen kizárt legyen, hisz Szonja babával, avagy más néven a "vérengző Unidentis-szel" nagy badarság ujjat húzni. Szerkesztőségünkhöz a továbbiakban ne forduljanak, hiszen a cikk leközlése és a f

Akármennyire is randálkodik az idő, akármennyire is lemaradnak a Kispál búcsúkoncertről, akármennyire is lázas Szonja baba a fogügy miatt, Apa és Anya rendíthetetlenül élvezi a Szentendrei-sziget örömeit. Jippí!!!

Hogy a klasszikust, FVM-et idézzem "Minden gyerek életében eljön a pillanat, mikor kap egy idióta, hülye játékot, ami halálba idegesít mindenkit". Klasszikust ugye csak pontosan szó szerint, de mivel én voltam az egyetlen fültanúja az idézetnek, így max. maga FVM reklamálhat, hogy nem is így volt, ő meg nem fog, mivel tudtommal nem olvassa a blogot. Ha mégis, hát tegye meg. De visszatérve a klasszikushoz, FVM itt egészen pontosan arra gondolt hogy az Univerzum furcsa törvényszerűségéből adódóan biztosan adódik minden anya és apa ismerősi körében legalább egy valaki, akit megszáll a rossz nyavalya és arra kényszeríti, hogy valami idióta, hülye játékot, idióta, hülye hanggal megvegyen, amitől a szülők idióták és hülyék lesznek záros határidőn belül. Jelentem Szonjácska megkapta. Svédországból. Direkte. Indirekte meg nyilván onnan, ahol a legtöbb ember él. Az Univerzum hatalmas. (Érdekes mellékszál amúgy - a norvég filmvilág gyöngyszeme után szabadon -, hogy a legtöbb ember az i

És akkor most, hogy már megtanultuk, szépen mutassuk is meg mindenkinek, Szonjácska. Jó, jó, persze, hogy nem megy az első pár percben egy vadidegennek, csak úgy csípőből. Becsülje csak meg magát az az idegen, pláne ha vad, és várjon egy darabig, míg Szonjácska megfigyeli, beszkenneli, megállapítja, hogy nem ellenség. Ezután máris hajlandó megmutatni, hogy hogy csinál a lovacska, vagy a cica, vagy enni ad - bármiből, legyen az sárgarépa avagy műanyag traktorkerék -, ezenkívül megtapsolja saját magát a "Brávó, Szonjácska!" felszólításra. Na, most amikor Apa, aki ugye nem ellenség, nem idegen, pláne nem vad, megpróbálja a fenti mutatványokat kiprovokálni egy kamerával a kezében, valahol elakad a folyamat. Pontosan addig, amíg apa mutatóujja a Rec gombon van. Utána prüszköl a lovacska, nyávog a cica, enni ad és tapsol Szonjácska, ahogy kell. Apa tehát itt áll számos szem- és fültanúval, illetve számtalan düddő felvétellel, ahol Apa rendíthetetlenül szajkózza (károgja?) a parancs