Mert az úgy van, hogy azért is írja az ember a blogot, a babablogot (vagy tán, hogy azért írja leginkább...?), hogy dokumentálja, hogy mit tud a gyerek. Hogy aztán mikor megnő, ne legyen az, mint a nagypapánál, akinek az anyukája (a dédmama - a szerk.) váltig állította amíg erre képes volt, hogy a nagypapa már féléves korában beszélt, egyévesen pedig verset szavalt. Na tessék!
Hát álljon akkor itt blogspotba vésve, hogy Szonjácska nem beszélt félévesen, és az is egyre valószínűbb, hogy nem fog szavalni egyévesen. Na, de akkor mit csinál most, így 11 hónaposan?
Hát egyrészt azt csinálja, hogy cuki. Folyamatos jelenben. És tulajdonképpen Apa ennyivel már tökéletesen meg is lenne elégedve, éppen elég ahhoz, hogy imádjon hazamenni. De a történelmi hűség és az érdekesség végett dokumentáljuk csak itt, hogy még az alábbiakat is csinálja:
Tudja, hogy hogy csinál a lovacska, a cica, a kutya, a kacsa és bármi, aminek motorja van (úgymint pl. hajó, autó, repülő, stb.). Tudja, hogy hogy néz ki a lovacska, cica, kutya, kacsa, akár rajzolva is, sőt mitöbb, a cicát egész jó százalékkal tudja megkülönböztetni a rókától.
Aztán tud még állni. Leginkább támasztékkal. Támaszték nélkül is tud, és ha csupán három dimenzióban vizsgáljuk, akkor baromi stabilan teszi ezt, azonban amint bejön a negyedik dimenzió (az idő - a szerk.), viszonylag hamar elveszti stabilitását.
Az álláshoz tartozik még a mászás és a járás. Az előbbit állandóan, fixen űzi, akár ágyra fel és le (a le külön megér egy bejegyzést), akár lépcsőn fel és le, akár küszöbön, fekvő Apán, macskán, stb.-n keresztül. Az utóbbit még csak 2 napja Anya segítségével teszi.
Na mármost. Tud még táncolni is. Leginkább az idegesítő, hülye játék zenéjére, de a Balkán-gyökerű zenékre is beindul a lába.
Mindezek mellet tud simogatni, miközben azt mondja, hogy Ááááá, meg tudja mutatni bárkinek az orrát, szemét, olykor fülét és még egy valamit, amit nem mondhatok el. Amire pedig tán legbüszkébb Apa, hogy Szonja baba tud szépen enni. Egyelőre kézzel, darabos ételeket, de egyrészt tányérról, másrészt egyre javuló találati aránnyal, így most már csak a feltálalt étel 10-15%-a landol a padlón (tulajdonképpen mióta visszahajlós, kemény, műanyag előkéje van, már abban). Nem kis mennyiségű eledelt és takarításra szánt időt spórolva meg így Anyának és Apának.
Ja, igen! És már tudja mondani azt, hogy NEM. Egyelőre ennek nagyon örül, így minden kérdésre ezt válaszolja. És megerősíti a fejével és a kezével. Gondolom, hogy a siketek is értsék.
Ezeket tudja dióhéjban. Ha 50 év múlva még be bírom kapcsolni a számítógépet (mert még lesz és még leszek), akkor itt áll majd feketén fehéren, hogy mit is tudott Szonjácska a nagy világválság idején. És akkor majd jól megmondom a dédunokámnak. Ha már lesz és én még leszek.
Hát álljon akkor itt blogspotba vésve, hogy Szonjácska nem beszélt félévesen, és az is egyre valószínűbb, hogy nem fog szavalni egyévesen. Na, de akkor mit csinál most, így 11 hónaposan?
Hát egyrészt azt csinálja, hogy cuki. Folyamatos jelenben. És tulajdonképpen Apa ennyivel már tökéletesen meg is lenne elégedve, éppen elég ahhoz, hogy imádjon hazamenni. De a történelmi hűség és az érdekesség végett dokumentáljuk csak itt, hogy még az alábbiakat is csinálja:
Tudja, hogy hogy csinál a lovacska, a cica, a kutya, a kacsa és bármi, aminek motorja van (úgymint pl. hajó, autó, repülő, stb.). Tudja, hogy hogy néz ki a lovacska, cica, kutya, kacsa, akár rajzolva is, sőt mitöbb, a cicát egész jó százalékkal tudja megkülönböztetni a rókától.
Aztán tud még állni. Leginkább támasztékkal. Támaszték nélkül is tud, és ha csupán három dimenzióban vizsgáljuk, akkor baromi stabilan teszi ezt, azonban amint bejön a negyedik dimenzió (az idő - a szerk.), viszonylag hamar elveszti stabilitását.
Az álláshoz tartozik még a mászás és a járás. Az előbbit állandóan, fixen űzi, akár ágyra fel és le (a le külön megér egy bejegyzést), akár lépcsőn fel és le, akár küszöbön, fekvő Apán, macskán, stb.-n keresztül. Az utóbbit még csak 2 napja Anya segítségével teszi.
Na mármost. Tud még táncolni is. Leginkább az idegesítő, hülye játék zenéjére, de a Balkán-gyökerű zenékre is beindul a lába.
Mindezek mellet tud simogatni, miközben azt mondja, hogy Ááááá, meg tudja mutatni bárkinek az orrát, szemét, olykor fülét és még egy valamit, amit nem mondhatok el. Amire pedig tán legbüszkébb Apa, hogy Szonja baba tud szépen enni. Egyelőre kézzel, darabos ételeket, de egyrészt tányérról, másrészt egyre javuló találati aránnyal, így most már csak a feltálalt étel 10-15%-a landol a padlón (tulajdonképpen mióta visszahajlós, kemény, műanyag előkéje van, már abban). Nem kis mennyiségű eledelt és takarításra szánt időt spórolva meg így Anyának és Apának.
Ja, igen! És már tudja mondani azt, hogy NEM. Egyelőre ennek nagyon örül, így minden kérdésre ezt válaszolja. És megerősíti a fejével és a kezével. Gondolom, hogy a siketek is értsék.
Ezeket tudja dióhéjban. Ha 50 év múlva még be bírom kapcsolni a számítógépet (mert még lesz és még leszek), akkor itt áll majd feketén fehéren, hogy mit is tudott Szonjácska a nagy világválság idején. És akkor majd jól megmondom a dédunokámnak. Ha már lesz és én még leszek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése