Úgy terveztem, hogy ide képeket teszek, hogy Szonja baba 20 év múlva majd büszkén mutogathassa, hogy tessék, Anyáék már egyévesen felvittek ezerhatra, sőt, ott be is pelenkáztak. Vagy, hogy lenyomtak velem 600 kilcsit oda, meg még annyit vissza, ami a kígyós példával ellentétben valóban 1200 kilcsi összesen. De ez a nyamvadt blogspot nem hagyja, hogy feltöltsek képeket. Így Szonja baba kénytelen lesz képek nélkül elhinni. Vagy kénytelen lesz 20 évesen meglátogatni a szülői házat és megnézni a szülői számítógép képernyőjén a szülői külső vincseszteren tárolt szülői képeket.
Maradjon azonban valami az utókornak itt is: Az úgy volt, hogy J.L. Anyával az első közös beszerzésű barátunk. Magyarul azóta barátunk, hogy együtt vagyunk. Előtte nem ismertük. Ő jó pár éve exportálta magát Németországba. Ott is maradt. Attól függően pedig, hogy melyik autóba farigcsál fémtömítést, költözik ide meg oda az országon belül (olykor kívül). Lényeg, hogy németül karattyoljanak körülötte, mert ő azt szereti.
Szóval L. most éppen München mellett lakik egy kastélyban. Nem, nem illegális házfoglaló, ez egy legális lakás egy legálisan felújított és lakóövezetté alakított egykori kastélyban. Pazar. Ami ennél pazarabb az a munkába-járós ösvénye. Egy templomtól vezet le a pár száz fős faluba a kertek alatt. Felénk az ilyen helyeket hermetikusan lezárják, ráírják, hogy "Niegelnagelneuer Luftkurort" és egyhavi minimálbérért engedik be az elsősorban germán-ajkú érdeklődőket. Egyébként meg délben egy bio-boltban ebédel.
Azonban L.-nek nem csak a közvetlen lakóhelye pazar, hanem a környék is. Így eltúráztunk erre-arra, ettünk kézespeclit, ittunk apfelsorlét, jófajta búzasört és persze kirándultunk nagyokat a hegyekben pazar túrautakon. A helyiek természetszerető attitűdjéről csak annyit, hogy a pazar utakon nem voltunk egyedül. És nem Szonja baba volt a legfiatalabb. Na jó, ezerhaton már talán.
Vitatkoznunk kell ugyanakkor az Angela Merkel mondókájában elhangzottakkal. A vendégmunkások már a hegyekbe is elkezdték a beilleszkedést. Ugye L.?
Maradjon azonban valami az utókornak itt is: Az úgy volt, hogy J.L. Anyával az első közös beszerzésű barátunk. Magyarul azóta barátunk, hogy együtt vagyunk. Előtte nem ismertük. Ő jó pár éve exportálta magát Németországba. Ott is maradt. Attól függően pedig, hogy melyik autóba farigcsál fémtömítést, költözik ide meg oda az országon belül (olykor kívül). Lényeg, hogy németül karattyoljanak körülötte, mert ő azt szereti.
Szóval L. most éppen München mellett lakik egy kastélyban. Nem, nem illegális házfoglaló, ez egy legális lakás egy legálisan felújított és lakóövezetté alakított egykori kastélyban. Pazar. Ami ennél pazarabb az a munkába-járós ösvénye. Egy templomtól vezet le a pár száz fős faluba a kertek alatt. Felénk az ilyen helyeket hermetikusan lezárják, ráírják, hogy "Niegelnagelneuer Luftkurort" és egyhavi minimálbérért engedik be az elsősorban germán-ajkú érdeklődőket. Egyébként meg délben egy bio-boltban ebédel.
Azonban L.-nek nem csak a közvetlen lakóhelye pazar, hanem a környék is. Így eltúráztunk erre-arra, ettünk kézespeclit, ittunk apfelsorlét, jófajta búzasört és persze kirándultunk nagyokat a hegyekben pazar túrautakon. A helyiek természetszerető attitűdjéről csak annyit, hogy a pazar utakon nem voltunk egyedül. És nem Szonja baba volt a legfiatalabb. Na jó, ezerhaton már talán.
Vitatkoznunk kell ugyanakkor az Angela Merkel mondókájában elhangzottakkal. A vendégmunkások már a hegyekbe is elkezdték a beilleszkedést. Ugye L.?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése