apaszemmel

Ez van ráírva Szonja karácsonyi ajándékára, egy doboz filctollra. Szükség volt rá, mert Szonja - ahogy már a gyerekek általában - előszeretettel rajzolt filctollal bútorokra, asztalra, székre, ajtóra vagy éppen hangfalra. Legjobban természetesen az alkoholos filc jött be neki. Na, de most itt van ez az ultra washable, úgyhogy a gyereket nyugodtan egyedül lehet hagyni vele, mert az ember csak körbejár az ihlet elmúltával, és egy vizes ronggyal mindent tisztára töröl. Most is így tettünk. Ebéd után dumálgattunk éppen a konyhában, miközben Szonja hatalmas nagy csöndben ügyködött valamin. Konkrétan ezen: Én kaptam rajta, és hát bizony nem dörrentem rá. Miért is dörrentem volna, kérdezheti a kedves olvasó. Hisz a rajz csodás, a filctoll meg ultra washable. Ez mind igaz. De a rajzot Szonja konkrétan ide firkantotta: Az ultra washable filctoll meg mindenhonnan washable, csak a frissen festett falról nem. Mindegy, a rajz marad, aztán ha Szonja Keith Haring-i magasságokba jut, majd

Mennyiszer halljuk, hogy a filmekben nem a való életet látjuk viszont, minden hamis, minden csak az írói képzelet szüleménye, menjen Hollywood a fenébe. Na, kérem, azért van ezekben a filmekben néha olyan, ami visszaköszön a valóságban is. Az Angol utcában egy kis parkra nézett az ablakunk. A legközelebbi szomszéd vagy 20 méterre volt, így nem láttunk bele senki életébe. Most azonban a konyhaablak a szomszéd házra néz, ami nem 20, hanem inkább 2 (na jó, mondjuk 6) méterre van. Így az ember véletlenül is néha-néha bepillantást nyerhet a szomszédok életébe. A legjobb belátás az egy emelettel lejjebb lakó szembeszomszédhoz kínálkozik. Gyanús, hogy vagy ő nézte sokat a Jóbarátokat, vagy a Jóbarátok írója lakott a lakásunkban. Az biztos, hogy mi sokat néztük ezt a sorozatot és pontosan tudjuk, hogy ki az az Ugly Naked Guy. Most már azt is tudjuk, hogy ő a mi Ugly Naked Guy-unk. Szerkója változatos. Hol totál Naked, hol csupán egy szexi fehér inget vesz fel, semmi mást, hol nem Naked csak

Történt az, hogy tegnap Anya és Szonja együtt töltötték a délutánt. Szonja már egy ideje kommentálja saját magát, vagy csak úgy a világot. Ilyeneket mond, hogy mondjuk "Nagyon finom ez a leves! - mondta vidáman Szonja." Tegnap is mondott hasonlókat, köztük egy igazi gyöngyszemet: "Az anyukám egy nagyon szép anyuka és úgy hívják, hogy ördöngős asszony." Anya az első pillanatban nagyon meg volt hatva, könnyes szemmel várta, mi bontakozik ki ebből a mondatból, aztán a végén jött a slusszpoén. Hogy honnan jött ez a csodás jelző, azt mi sem tudjuk. Nem hinném, hogy a Bogyó és Babócából.

Azt mondják, hogy az átlagember életében a legnagyobb stressz a költözés. Halvány mosolyt nyomtam el a szám szélén mindig, ha ezt hallottam. Mert mi kérem erre fel vagyunk készülve. Az utóbbi pár évben számtalan helyen laktunk, gyakran egyszerre 2 vagy akár 3 lakásban is és cipelgettük a cuccot ide meg oda. Mindig tudtam, hogy bárhova megyek, lesz ott legalább egy zoknim és egy alsógatyám. Azt mondjuk nem tudtam, hogy éppen hol van a fekete cipőm vagy a szürke farmerem, stb., de valamelyik cipőm és valamelyik farmerem tuti rendelkezésre állt. A helyzet nyilvánvaló hátránya mellett az előnye az volt, hogy eddig sem túl magas igényeim az öltözködési kultúrára teljesen minimálba fordultak. Azt hiszem az egyik mélypont a tegnapelőtti tejfakasztó volt, ahova a festős pulcsimban mentem végül. Öltözködéskor gondolkodni nem kell, mert nem érdemes, úgy sincs ott, amit fel akarok venni, veszem azt, ami van. Visszatérve a költözésre, decemberben nyugodt szívvel vártam az egész hacacárét. Na jó,