apaszemmel

Na, például ez is egy remek téma az apukák életéből, hogy mi mindent "hanyagolnak" el. Én olykor a blogot. Meg a focit. Meg a bicót. Meg a haverokat. Meg a gitárt. Meg az autókonfigurálást (állítólag ez másnak is hobbija, ne tessék röhögni). Meg a külsőmet - erről lásd egy korábbi bejegyzést . Ésatöbbi. No, persze Anya sincs ezzel másképp. És bizony családi szinten is elhanyagolunk ezt-azt. Például lemérni, hogy Szonja mennyit gyarapodott. Szerencsére vannak barátok, akik fontosnak tartják, hogy a gyerekük nőtt-e az elmúlt pár napban valamit, és ennek dokumentálására tartanak otthon digitális mérleget. Amikor tehát vendégségbe megyünk, lecsapunk a digitális mérlegre (esetleg a nyitva hagyott autókonfigurátorra). Innen tudjuk, hogy a gyerek gyarapszik, és az, hogy egyre nehezebben emeljük fel, nem attól van, hogy a szülők sokkal gyorsabban öregednek, mint a nem szülők, hanem attól, hogy a gyerek 12 kg. Ez már a 3-as kategória a DM-es pelenkában. És még az is lehet, hogy belé

Mint már említettem párszor, Szonja előszeretettel kommentálja saját magát. Ma, fagyizás után a következő szösszenetet pukkantotta el a kocsiban, mikor Anya el akarta venni a fagyiját, hogy lenyalja a lefolyó olvadt csokit: "Nem adom oda, az az én csokim! - berzenkedett Szonja" Mindezt természetesen úgy hangsúlyozva, ahogy kell, azaz az első fele felháborodottan, majd a második fele nyugodt, kommentátori stílusban. Arra már rájöttünk, hogy a mostanában szintén gyakran használt "Te kis buta!" a Boribonból van, de, hogy a "berzenkedett" - ami Apának konkrétan még a passzív szókincsében is valahol hátul kullog csupán - honnan jön, azt még csak sejteni sem sejtjük. Lehet, hogy titokban valaki a Magyar Értelmező Kéziszótárat olvasgatja neki olykor...