Mint már említettem párszor, Szonja előszeretettel kommentálja saját magát. Ma, fagyizás után a következő szösszenetet pukkantotta el a kocsiban, mikor Anya el akarta venni a fagyiját, hogy lenyalja a lefolyó olvadt csokit:
"Nem adom oda, az az én csokim! - berzenkedett Szonja"
Mindezt természetesen úgy hangsúlyozva, ahogy kell, azaz az első fele felháborodottan, majd a második fele nyugodt, kommentátori stílusban.
Arra már rájöttünk, hogy a mostanában szintén gyakran használt "Te kis buta!" a Boribonból van, de, hogy a "berzenkedett" - ami Apának konkrétan még a passzív szókincsében is valahol hátul kullog csupán - honnan jön, azt még csak sejteni sem sejtjük.
Lehet, hogy titokban valaki a Magyar Értelmező Kéziszótárat olvasgatja neki olykor...
"Nem adom oda, az az én csokim! - berzenkedett Szonja"
Mindezt természetesen úgy hangsúlyozva, ahogy kell, azaz az első fele felháborodottan, majd a második fele nyugodt, kommentátori stílusban.
Arra már rájöttünk, hogy a mostanában szintén gyakran használt "Te kis buta!" a Boribonból van, de, hogy a "berzenkedett" - ami Apának konkrétan még a passzív szókincsében is valahol hátul kullog csupán - honnan jön, azt még csak sejteni sem sejtjük.
Lehet, hogy titokban valaki a Magyar Értelmező Kéziszótárat olvasgatja neki olykor...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése