apaszemmel

Érdekes dolog, hogy mikor egy újszülött beköltözik egy családba, akkor több szempontból is Alien. Egyrészt ugye nem ismerjük, fogalmunk sincs, hogy ki ez. Másrészt meg ráadásul úgy is néz ki:

Sok ismerőstől hallottam mindenféle rém- és nem rém történetet (ezt mondja meg valaki, hogy kell helyesen írni) arról, hogy mi történik a családban, ha megszületik a második gyerek. Most meg pont úgy érzem magam, mint mikor sok ismerőst megkérdezek, hogy milyen volt a film, amire ma este megyek. Mert számítottam valamire, mint a filmnél is, aztán persze nagyrészt nem az lett. Tehát, akinek még nincs két gyereke, annak külön mondom, az ő családjában, ha jön a második biztosan nem így lesz, mint nálunk. De mivel ezt a blogot én írom, nyilván azt fogom leírni, ami nálunk történt. Okulásul mindenkinek. Eleve ott kezdődött, hogy nálunk Szonja már két perces korában körbeugrálhatta Mirkót. Ez szerintem egy egész jó alapot adott ahhoz, hogy Mirkó megsejtse, mi vár rá a jövőben. Azóta Szonja ugrált már a hasán, lábán, fejbe ütötte, megkocogtatta a kobakját egy kaviccsal, stb. Szerencsére ezt az idő kisebbik részében teszi, máskor inkább ölelgeti, puszilgatja, mesél neki vagy valami egészen m

Közkívánatra - konkrétan senki nem kérte, de érzem én a levegőben, hogy nagy rá az igény - közlök pár ellesett pillanatot a legifjabb Varju első napjairól. Sárgaság ellen napfürdő a legjobb gyógyír. Persze csak módjával.  Így ketyeg az óra, tik-tak jár... Pár hónap, és nekünk már nem kell mesélni.  Cukiság.hu. Ugyebár.  Innen is szép. Nyaki pulzus megvan. Rendben. Cumi sem kell.

Hát meghozta az eső ezt a kis csodát. Ezt a kis második csodát. Ripsz-ropsz. Olyan gyorsan és ügyesen dolgoztak össze Anyával, hogy Apa csak az utolsó másfél órában döbbent rá, hogy ez most már nem csak holmi ímmel-ámmal jóslófájás. Most meg már itt fekszik a nappaliban a kanapén, és éppen ébredezik. És akkor most lapozhatnék vissza a blog elejére, hogy lássam, mit is kell csinálni. De azt hiszem, inkább ráérzünk újra. Isten hozott Varju Mirkó!