Sok ismerőstől hallottam mindenféle rém- és nem rém történetet (ezt mondja meg valaki, hogy kell helyesen írni) arról, hogy mi történik a családban, ha megszületik a második gyerek. Most meg pont úgy érzem magam, mint mikor sok ismerőst megkérdezek, hogy milyen volt a film, amire ma este megyek. Mert számítottam valamire, mint a filmnél is, aztán persze nagyrészt nem az lett.
Tehát, akinek még nincs két gyereke, annak külön mondom, az ő családjában, ha jön a második biztosan nem így lesz, mint nálunk. De mivel ezt a blogot én írom, nyilván azt fogom leírni, ami nálunk történt. Okulásul mindenkinek.
Eleve ott kezdődött, hogy nálunk Szonja már két perces korában körbeugrálhatta Mirkót. Ez szerintem egy egész jó alapot adott ahhoz, hogy Mirkó megsejtse, mi vár rá a jövőben. Azóta Szonja ugrált már a hasán, lábán, fejbe ütötte, megkocogtatta a kobakját egy kaviccsal, stb. Szerencsére ezt az idő kisebbik részében teszi, máskor inkább ölelgeti, puszilgatja, mesél neki vagy valami egészen mást csinál és nem figyel rá oda.
Az nálunk is bejött, hogy a második gyerekre már kevesebb figyelem jut, mint az elsőre. Mondjuk ez elég evidensnek tűnik. Egy almából két gyereknek fejenként kevesebb jut, mint egynek.
Azt viszont például senki sem említette, hogy ez a kétgyerekes dolog milyen frankó egyensúlyt hoz a családba apaszemmel. Mert eddig Anyán lógott nagyrészt az egyetlen gyerek. Most a két gyerek lógna Anyán, de Anya nem bírja folyamatosan, ezért Apára sokkal több gyerekidő jut. És Apának ez jó.
Aztán azt is mondták, hogy a második nem olyan lesz, mint az első. Ez mondjuk így is lett. Egyrészt ugye fiú. Másrészt jobb alvó. Ami viszonylag szerencsés dolog, lévén, hogy Szonja a feje mellet indiánüvölt esténként, miközben Mirkó szépen alszik. És még ezer dolog.
Ami viszont talán a legjobban foglalkoztatott, hogy Szonja hogyan fogja lereagálni ezt az egészet. Nos, nálunk az lett, hogy Szonja hisztisebb lett. Eddig is elő-előfordult, hogy hisztizett, láttunk már ilyet. Most gyakrabban látunk.
Emellett viszont azt is látjuk, hogy kifejezetten nagylányos lett Mirkó születése óta. Nagytesó. Rálépett például a szobatisztaság rögös útjára, olyannyira, hogy ha nem figyelünk eléggé, saját maga megoldja a levetkőzés, pisi, felöltözés projektet. Aztán mi megoldjuk a ruhacsere projektet rajta általában, mert a lötty 95%-a ugyan a bilibe megy, de azért a maradék 5 valahol máshol landol.
Ezenkívül végigalussza az éjszakát. Legalábbis általában. Legalábbis szerintem. Legutóbb Anya ezt mondta.
Persze alig 3 hét tapasztalata áll mögöttünk, úgyhogy lehet, hogy a neheze még hátravan, de azt mondják ugyebár, hogy alle Anfang ist schwer, így hát reménykedünk.
Tehát, akinek még nincs két gyereke, annak külön mondom, az ő családjában, ha jön a második biztosan nem így lesz, mint nálunk. De mivel ezt a blogot én írom, nyilván azt fogom leírni, ami nálunk történt. Okulásul mindenkinek.
Eleve ott kezdődött, hogy nálunk Szonja már két perces korában körbeugrálhatta Mirkót. Ez szerintem egy egész jó alapot adott ahhoz, hogy Mirkó megsejtse, mi vár rá a jövőben. Azóta Szonja ugrált már a hasán, lábán, fejbe ütötte, megkocogtatta a kobakját egy kaviccsal, stb. Szerencsére ezt az idő kisebbik részében teszi, máskor inkább ölelgeti, puszilgatja, mesél neki vagy valami egészen mást csinál és nem figyel rá oda.
Az nálunk is bejött, hogy a második gyerekre már kevesebb figyelem jut, mint az elsőre. Mondjuk ez elég evidensnek tűnik. Egy almából két gyereknek fejenként kevesebb jut, mint egynek.
Azt viszont például senki sem említette, hogy ez a kétgyerekes dolog milyen frankó egyensúlyt hoz a családba apaszemmel. Mert eddig Anyán lógott nagyrészt az egyetlen gyerek. Most a két gyerek lógna Anyán, de Anya nem bírja folyamatosan, ezért Apára sokkal több gyerekidő jut. És Apának ez jó.
Aztán azt is mondták, hogy a második nem olyan lesz, mint az első. Ez mondjuk így is lett. Egyrészt ugye fiú. Másrészt jobb alvó. Ami viszonylag szerencsés dolog, lévén, hogy Szonja a feje mellet indiánüvölt esténként, miközben Mirkó szépen alszik. És még ezer dolog.
Ami viszont talán a legjobban foglalkoztatott, hogy Szonja hogyan fogja lereagálni ezt az egészet. Nos, nálunk az lett, hogy Szonja hisztisebb lett. Eddig is elő-előfordult, hogy hisztizett, láttunk már ilyet. Most gyakrabban látunk.
Emellett viszont azt is látjuk, hogy kifejezetten nagylányos lett Mirkó születése óta. Nagytesó. Rálépett például a szobatisztaság rögös útjára, olyannyira, hogy ha nem figyelünk eléggé, saját maga megoldja a levetkőzés, pisi, felöltözés projektet. Aztán mi megoldjuk a ruhacsere projektet rajta általában, mert a lötty 95%-a ugyan a bilibe megy, de azért a maradék 5 valahol máshol landol.
Ezenkívül végigalussza az éjszakát. Legalábbis általában. Legalábbis szerintem. Legutóbb Anya ezt mondta.
Persze alig 3 hét tapasztalata áll mögöttünk, úgyhogy lehet, hogy a neheze még hátravan, de azt mondják ugyebár, hogy alle Anfang ist schwer, így hát reménykedünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése