Egész jól sikerült a bemutatkozásom az új munkahelyemen. Mindkét főnököm - akik egyébként egyáltalán nem főnökösködnek, abszolút kollegaként kezelnek, bár tény, hogy néha kissé gyerekesek - szinte azonnal elfogadott és egy hét után kissé óvatosan ugyan, de talán kijelenthetem, elégedettek a teljesítményemmel. Minden esélyem megvan rá, hogy a próbaidő letelte után megtartsanak.
Külön jó hír, hogy az elődöm sokat segít, tanácsokkal lát el, visszajár és rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőle és még a hétvégéken is tettre kész.
Röviden a két főnökömről. Szonja - aki valamivel idősebb, ráadásul nő - délelőttönként távol van, így ilyenkor Mirkó delegálja nekem a feladatokat. Az első héten kiválóan együtt tudtunk működni. Minden délelőtt új projektet hozott. Kezdtük az állatkert feltérképezésével hétfőn, majd másnap az IKEÁ-ba mentünk beszerző körútra együtt, ahol sikerült menedzselnem Mirkó csillapíthatatlan beszerzési vágyát. A harmadnapi Bábszínház projekt is gördülékenyen ment, sőt egy rövid csapatépítés is belefért a közeli játszótéren. Péntek délelőtt a látogatás a volt munkahelyemen néhány dolog lezárásának céljából már szinte rutinból ment.
Szonja délutánonként csatlakozott a csapathoz. Ilyenkor Mirkó délutáni sziesztát tart. Valószínűleg spanyol vagy valami déli felmenői lehetnek. Szonjánál is van egy ilyen vonal, de ő inkább csak relaxál egyet, miközben én a cateringgel foglalkozom.
3 után, mikor már mindkettőjük osztja a feladatokat, kezd besűrűsödni a helyzet. Ez jelenti az igazi kihívást. Kedden és Csütörtökön az ún. Hattyúk Tava Projekt a belvároson keresztül igazi para volt számomra. Az elsőt rögtön el is halasztottuk, de a második remekül sikerült. A szerdai céges síelés pedig egyenesen kiváló volt.
A jövőben próbálunk még beiktatni egy pénteki céges lovaglást délutánra, hétfőn pedig valószínűleg a futó és várható projekteket fogjuk átbeszélni ebéd után az irodában.
Hát röviden ennyi. Igazából az első tapasztalat az, hogy a legnagyobb félelmeim szerencsére nem, vagy sokkal mérsékeltebben látszanak beigazolódni, mint vártam. Viszont van egy meglepő, nem várt fejlemény. Fizikailag egészen új kihívások elé állított az új munkahely. A korábbi munkahelyeimmel ellentétben itt nem egy számítógép előtt ülök 8 órán keresztül, így konkrétan izomlázam van, és a hátam is fáj.
Majd még írok, hogy alakulnak a dolgok. Végezetül pár fotó az új kollegákról. Jó fejek, nem?
Külön jó hír, hogy az elődöm sokat segít, tanácsokkal lát el, visszajár és rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőle és még a hétvégéken is tettre kész.
Röviden a két főnökömről. Szonja - aki valamivel idősebb, ráadásul nő - délelőttönként távol van, így ilyenkor Mirkó delegálja nekem a feladatokat. Az első héten kiválóan együtt tudtunk működni. Minden délelőtt új projektet hozott. Kezdtük az állatkert feltérképezésével hétfőn, majd másnap az IKEÁ-ba mentünk beszerző körútra együtt, ahol sikerült menedzselnem Mirkó csillapíthatatlan beszerzési vágyát. A harmadnapi Bábszínház projekt is gördülékenyen ment, sőt egy rövid csapatépítés is belefért a közeli játszótéren. Péntek délelőtt a látogatás a volt munkahelyemen néhány dolog lezárásának céljából már szinte rutinból ment.
Szonja délutánonként csatlakozott a csapathoz. Ilyenkor Mirkó délutáni sziesztát tart. Valószínűleg spanyol vagy valami déli felmenői lehetnek. Szonjánál is van egy ilyen vonal, de ő inkább csak relaxál egyet, miközben én a cateringgel foglalkozom.
3 után, mikor már mindkettőjük osztja a feladatokat, kezd besűrűsödni a helyzet. Ez jelenti az igazi kihívást. Kedden és Csütörtökön az ún. Hattyúk Tava Projekt a belvároson keresztül igazi para volt számomra. Az elsőt rögtön el is halasztottuk, de a második remekül sikerült. A szerdai céges síelés pedig egyenesen kiváló volt.
A jövőben próbálunk még beiktatni egy pénteki céges lovaglást délutánra, hétfőn pedig valószínűleg a futó és várható projekteket fogjuk átbeszélni ebéd után az irodában.
Hát röviden ennyi. Igazából az első tapasztalat az, hogy a legnagyobb félelmeim szerencsére nem, vagy sokkal mérsékeltebben látszanak beigazolódni, mint vártam. Viszont van egy meglepő, nem várt fejlemény. Fizikailag egészen új kihívások elé állított az új munkahely. A korábbi munkahelyeimmel ellentétben itt nem egy számítógép előtt ülök 8 órán keresztül, így konkrétan izomlázam van, és a hátam is fáj.
Majd még írok, hogy alakulnak a dolgok. Végezetül pár fotó az új kollegákról. Jó fejek, nem?
De igen:)meg te is!
VálaszTörlés