Néha jó leírni, hogy mit csinál egy majdnem kettő éves gyerek. Mert később jó visszaolvasni. Aztán meg jól össze is lehet hasonlítani a frissebb gyereket a korábbival. Meg a szomszéd gyerekkel. Mennyivel okosabb, ügyesebb a mienk, ugyebár. Ha meg esetleg nem, akkor találunk rá remek kifogást. No, de a mienk egy hétig beteg volt most, no, de a mienk fiú, no, de a mienk lány, no, de a mienk kisebb növésű, no, de a mienk nagyobb növésű, de ami a legtutibb, no, de a mienk másban jobb. És ez így is van, minden gyerek valami másban jobb.
Visszatérve arra, hogy Mirkó mit csinál mostanában. Azt lehet mondani, hogy viszonylag sok mindent. Mozgáskoordinációban is tehetséges, de ezt majd hamarosan egy videóval szeretném illusztrálni, melyet maximum Dan Osman tudott túlszárnyalni, de ő idősebb volt a trükkjei idején és Mirkónak most folyik az orra. Amiről azonban most szeretnék itten értekezni az a verbális és logikai fejlettségi szintje.
Nálunk a családban a "kis buta" helyett a "bagya" szót használjuk. Napi rendszerességgel. Mit csinálsz már megint, Te bagya? Ne oda rakd, bagya!, stb. Minap induláshoz készülődtünk, két gyerek felöltöztetve, túlélő hátiputi (van egy olyan érzésem, hogy ez fog átalakulni a gyerkekek kiröpültével fekete műbőr autóstáskává) bepakolva, kulcs, pénztárca, telefon, mehetünk. Mirkót felkapom, mire megszólal: "Apa, nincs rajtad sapka, Te bagya!". Próbáltam kibújni a szituból azzal, hogy a kocsiban van. De persze nem volt ott. És persze fázott a fejem fenemód a síelésen.
Tegnap meg a Nagymama volt nálunk kis gyerekvigyázásra. Már otthon voltam, mikor elment. Épp elbúcsúztunk tőle a lépcsőházban, bementünk, már nyúltam a sörömért, mikor Mirkó megszólal: "Nagymama itt hagyta a táskáját" és mutat a nagymama tényleg itt hagyott táskájára.
Ezek a sztorik valószínűleg tényleg csak úgy működnek, ha van a közelben egy majdnem kettő éves, de 30 év múlva talán lesz és jó lesz hasonlítgatni.
Visszatérve arra, hogy Mirkó mit csinál mostanában. Azt lehet mondani, hogy viszonylag sok mindent. Mozgáskoordinációban is tehetséges, de ezt majd hamarosan egy videóval szeretném illusztrálni, melyet maximum Dan Osman tudott túlszárnyalni, de ő idősebb volt a trükkjei idején és Mirkónak most folyik az orra. Amiről azonban most szeretnék itten értekezni az a verbális és logikai fejlettségi szintje.
Nálunk a családban a "kis buta" helyett a "bagya" szót használjuk. Napi rendszerességgel. Mit csinálsz már megint, Te bagya? Ne oda rakd, bagya!, stb. Minap induláshoz készülődtünk, két gyerek felöltöztetve, túlélő hátiputi (van egy olyan érzésem, hogy ez fog átalakulni a gyerkekek kiröpültével fekete műbőr autóstáskává) bepakolva, kulcs, pénztárca, telefon, mehetünk. Mirkót felkapom, mire megszólal: "Apa, nincs rajtad sapka, Te bagya!". Próbáltam kibújni a szituból azzal, hogy a kocsiban van. De persze nem volt ott. És persze fázott a fejem fenemód a síelésen.
Tegnap meg a Nagymama volt nálunk kis gyerekvigyázásra. Már otthon voltam, mikor elment. Épp elbúcsúztunk tőle a lépcsőházban, bementünk, már nyúltam a sörömért, mikor Mirkó megszólal: "Nagymama itt hagyta a táskáját" és mutat a nagymama tényleg itt hagyott táskájára.
Ezek a sztorik valószínűleg tényleg csak úgy működnek, ha van a közelben egy majdnem kettő éves, de 30 év múlva talán lesz és jó lesz hasonlítgatni.
http://en.wikipedia.org/wiki/Dan_Osman
VálaszTörlés