apaszemmel

Már-már közhely, hogy a gyerekedtől rengeteget tudsz tanulni. Kész önismereti tanfolyam, görbe tükör, a legkeményebb, legőszintébb kritikus, meg ilyeneket mondanak tanult szülőtársaim velem együtt. És még olyanokat is mondanak, hogy akinek nincs gyereke, ezt nem is értheti igazán, ésatöbbi, ami borzasztó idegesítő lehet azoknak, akiknek ugye még nincs, de azért nyilván van benne valami, ezért aztán még idegesítőbb. Na, de ne kalandozzunk el! Szóval a gyerek tanít, de eddig azt hittem, ez olyan önismereti tanítás, a Nirvánába vezető országút kötelező kelléke, olyan személyiségfejlődési izé, gyakorlati vetülete kevésbé van. Gondolok itt arra, hogy a gyerek nem tanít meg deriválni, falat fúrni és a szókincsemet sem gazdagítja. Mert mond ő vicceseket persze, de a mindennapokban ezt én nem tudom használni, legfeljebb családi körben (mondjuk ott meg akár 20-30 év múlva is, halálba égetve az akkor már bőven felnőtt gyereket az aktuális párja előtt, hehe). Egyszer-egyszer baráti körben is el t

Na jó, csak agresszió, de kemény dió ez is. Megvan az, mikor reggel 7:55-kor, 5 perccel a kényelmes indulási időpont után még harisnyában rohangál valamelyik, majd mikor elkapod, bejelenti, hogy hirtelen pisilnie és kakilnia is kell egyszerre? Nyilván nincs mit tenni, faarccal kivárod, de persze dolga végeztével nem jön vissza, hanem még szomjas lesz és befejezi a reggelijét. Aztán családi összefogással végre rárimánkodjátok a pulcsit, kabátot, sapkát, sálat, de újabb mérföldkő a bakancs, amibe be kell tűrni a gatyát. A bakancsba. Érted!? Majd miután vodafonevöros fejjel végzel, bejelenti, hogy így nem jó, inkább húzd rá a gatya szárát a bakancs szárára. Na, ilyenkor nincs ott sajnos Puzzola, hogy kinyissa a szelepet, és akkor fogod a gyereket és emelt hangú szentségelés közepette kiteszed a hidegbe hűlni. Ő bömböl, te ideges vagy ráadásul szégyenled magad, fújsz kettőt, kimész a hidegbe és rátűröd a gatya szárát a bakancs szárára. Ugye megvan? Legalább valami hasonló. És egy óra múlva