Ja, ez majdnem kimaradt. Pedig nem kézikönyv a blog egy fontos momentum, a csonkpara nélkül. A fehérholló brutális méretű csonkot hagy maga után, így nálunk a csonkpara egy óriási virgácsra fókuszált a babaság első napjaiban. A csonkápolásnak rendkívül szigorú szabályai vannak. A rendkívül szigorú (általunk ismert) szabályok az alábbiak: 1. Kizárólag 70%-os alkohollal szabad kezelni a csonkot. 2. Kizárólag Betadinnal szabad kezelni a csonkot. 3. Kizárólag antibiotikum tartalmú hintőporral szabad kezelni a csonkot. 4. Bőven elég az anyatej.
Miután teljesen kétségbeesett az újdonsült szülő, hogy akkor most mi a búbánatos akutyamegamacska legyen, egy határozott huszárvágással pálcát tör egy szabály, esetleg több szabály egyvelege, szélsőséges esetben az összes szabály házasítása mellett és nekiáll kezelni a csonkot. Tessék végigkenni, ne érjen a bőrhöz az a betadin, az alkohol sem, de az antibiotikumos meg elég határeset, mert ott a csonk tövénél - amihez meg érjen minden, mert az a lényeg - bizony minden felszívódik bele egyenest a fővéráramba (ezt az alkoholnál nem említik, pedig ha igaz, akkor az a 70% felkészíti gyermekünket az egymillió alkoholista országára, hejjj!). Na, megvagyunk a kenéssel és akkor mostantól minden pelusváltásnál, fürdésnél, miegymás és tessék elkezdeni nem aggódni, mert bár nagyon durva vérbajokat lehet ott elkapni csak úgy mellesleg, és akkor menthetetlenek a kicsik (igazán csak zárójelbe), de ezek miatt nem kell aggódni, csak úgy mondja a gyermekorvos. Ééértem én, hogy mondják, hogy jobb félni, mint megijedni, de bakker miért kell a legdurvábbtól félnünk? Miért nem elég mondjuk attól, hogy két nappal később esik le, vagy bepirosodhat, ha nem kenjük rendesen és begyulladhat, vagy ilyenek??? Ha? Gyermekorvos!!! HAAA???
Na, szóval végigkentük (mi Betadinnal), nem ért a bőrhöz, mert gézt tettünk alá (ami rátekeredett, beleragadt, csomósodott, hogy legyen egy kis fondorlat is) és száradt is szépen, már a második, harmadik nap a fent említett virgács meredt ránk a korábbi anorexiás meztelencsiga helyett.
Virgács meredt, meredt és csak nem akart lepottyanni. Para, tehát: Könyvek, gyermekorvos, fehérholló, védőnő, baráti jó tanácsok. Aztán csak leesett. Még a 2. héten. Egy para pipa.
Csonk - balközép lenn
Miután teljesen kétségbeesett az újdonsült szülő, hogy akkor most mi a búbánatos akutyamegamacska legyen, egy határozott huszárvágással pálcát tör egy szabály, esetleg több szabály egyvelege, szélsőséges esetben az összes szabály házasítása mellett és nekiáll kezelni a csonkot. Tessék végigkenni, ne érjen a bőrhöz az a betadin, az alkohol sem, de az antibiotikumos meg elég határeset, mert ott a csonk tövénél - amihez meg érjen minden, mert az a lényeg - bizony minden felszívódik bele egyenest a fővéráramba (ezt az alkoholnál nem említik, pedig ha igaz, akkor az a 70% felkészíti gyermekünket az egymillió alkoholista országára, hejjj!). Na, megvagyunk a kenéssel és akkor mostantól minden pelusváltásnál, fürdésnél, miegymás és tessék elkezdeni nem aggódni, mert bár nagyon durva vérbajokat lehet ott elkapni csak úgy mellesleg, és akkor menthetetlenek a kicsik (igazán csak zárójelbe), de ezek miatt nem kell aggódni, csak úgy mondja a gyermekorvos. Ééértem én, hogy mondják, hogy jobb félni, mint megijedni, de bakker miért kell a legdurvábbtól félnünk? Miért nem elég mondjuk attól, hogy két nappal később esik le, vagy bepirosodhat, ha nem kenjük rendesen és begyulladhat, vagy ilyenek??? Ha? Gyermekorvos!!! HAAA???
Na, szóval végigkentük (mi Betadinnal), nem ért a bőrhöz, mert gézt tettünk alá (ami rátekeredett, beleragadt, csomósodott, hogy legyen egy kis fondorlat is) és száradt is szépen, már a második, harmadik nap a fent említett virgács meredt ránk a korábbi anorexiás meztelencsiga helyett.
Virgács meredt, meredt és csak nem akart lepottyanni. Para, tehát: Könyvek, gyermekorvos, fehérholló, védőnő, baráti jó tanácsok. Aztán csak leesett. Még a 2. héten. Egy para pipa.
Csonk - balközép lenn
Megjegyzések
Megjegyzés küldése