Három hetesen már érett az ember arra, hogy túrázzon - gondolta E és P. Fogták hát SZ-t, bepakolták a frissen vásárolt hipermodern babakocsiba és elvitték a születésétől számított pontosan 3. csütörtökön, azaz a 3 hetes jubileumi ünnepségen a bosnyák téri piacra. A szabadban több érdekes megállapítást tettek:
Egyrészt az emberek egészen megváltoznak egy babakocsi látványától. Ismétlem, egy babakocsiétól. A gyereket nem kell látni, nem is lehet, lévén csak egyetlen irányból, ott is csak egy szűk, kb. 9°-os szögből látszik az orra hegye, ami kimarad a kisebb turkáló portfólióját felsorakoztató védőruházatból. A fent nevezett 9°-ot pedig a babakocsit toló E vagy P gyakorlatilag teljesen kitakarja. Mégis durrognak a "Jaj de aranyos!" vagy "Milyen édes, mennyi idős?" kifakadások, majd rövid, tömör összefoglalók a kifakadó saját életéből kiragadott csecsemővel kapcsolatos momentumokról. A Ergo a piac népe valahogy úgy van a babakocsival, mint Pavlov kutyája a csengővel. Legalábbis a Bosnyák téren. Legalábbis a múlt csütörtökön Legalábbis arra, amerre E és P járt.
Másik fontos megállapítás, hogy a gyereknevelés olyan, mint a foci vagy a marketing. Mindenki ért hozzá. Igen, MINDENKI! Mert a gyerek nincs jól felöltöztetve, hisz a korábban már említett kisebbfajta turkáló portfóliójában tuti meg fog fagyni ebben a 12 fokban, ami most van és anyuka meg ne egyen semmi k betűst és hüvelyeseket ésésés.
Harmadik fontos megállapítás, hogy a gyerek szeret szabadban lenni, amin felbuzdulva E és P elvitte Sz-t másnap kirándulni a Pilisbe. Itt újabb megállapításra jutottak: Sz szeizmográfként nem állná meg a helyét. A hipermodern babakocsi, akármilyen hipermodern is, akármilyen nagyok is a kerekei, akármilyen lengéscsillapítója is van, az eső utáni, felázott föld, ti. sár és a kőrengeteg váltakozásában kanyargó ösvényen bizony egy méretes cunamit elindító földrengést zúdít a benne helyet foglaló Sz-re, aki ennek ellenére édesen mosolyogva szunyókál.
Sz tehát szeret túrázni, aminek E és P rendkívül örvend.
Egyrészt az emberek egészen megváltoznak egy babakocsi látványától. Ismétlem, egy babakocsiétól. A gyereket nem kell látni, nem is lehet, lévén csak egyetlen irányból, ott is csak egy szűk, kb. 9°-os szögből látszik az orra hegye, ami kimarad a kisebb turkáló portfólióját felsorakoztató védőruházatból. A fent nevezett 9°-ot pedig a babakocsit toló E vagy P gyakorlatilag teljesen kitakarja. Mégis durrognak a "Jaj de aranyos!" vagy "Milyen édes, mennyi idős?" kifakadások, majd rövid, tömör összefoglalók a kifakadó saját életéből kiragadott csecsemővel kapcsolatos momentumokról. A Ergo a piac népe valahogy úgy van a babakocsival, mint Pavlov kutyája a csengővel. Legalábbis a Bosnyák téren. Legalábbis a múlt csütörtökön Legalábbis arra, amerre E és P járt.
Másik fontos megállapítás, hogy a gyereknevelés olyan, mint a foci vagy a marketing. Mindenki ért hozzá. Igen, MINDENKI! Mert a gyerek nincs jól felöltöztetve, hisz a korábban már említett kisebbfajta turkáló portfóliójában tuti meg fog fagyni ebben a 12 fokban, ami most van és anyuka meg ne egyen semmi k betűst és hüvelyeseket ésésés.
Harmadik fontos megállapítás, hogy a gyerek szeret szabadban lenni, amin felbuzdulva E és P elvitte Sz-t másnap kirándulni a Pilisbe. Itt újabb megállapításra jutottak: Sz szeizmográfként nem állná meg a helyét. A hipermodern babakocsi, akármilyen hipermodern is, akármilyen nagyok is a kerekei, akármilyen lengéscsillapítója is van, az eső utáni, felázott föld, ti. sár és a kőrengeteg váltakozásában kanyargó ösvényen bizony egy méretes cunamit elindító földrengést zúdít a benne helyet foglaló Sz-re, aki ennek ellenére édesen mosolyogva szunyókál.
Sz tehát szeret túrázni, aminek E és P rendkívül örvend.
nem "ennek ellenere", hanem "ezert". marmint hogy szunyokal, amikor kirazodik az agya a helyerol. Legalabbis szereny tapasztalataim szerint.
VálaszTörlésHát igen, erre mi is rájöttünk ma a dunabogdányi séta közben. Viszont arra is, hogy Sz. mégis használható szeizmográfként. Csak pont fordítva, mint ahogy vártuk.
VálaszTörlés