apaszemmel

Lévén Szonjácska még alig 3 hónapos és lévén a család szerteszét lakik Észak-Közép-Dunántúlon Karácsony pár napja megfelelőnek ígérkezett arra, hogy olimpiai lángként körbehurcoljuk a fél világon a kis manót és bemutassuk mindenkinek. A kis manó meg fénylett mint az olimpiai láng, nem volt benne hiba, és derekasan bírta a sok nagynéni,nagybácsi, nagypapa, nagymama, dédmama, dédpapa, ésatöbbi folyamatos figyelmét és az ezzel járó, kisebb indiai piac hangkavalkádját produkáló csevejt. Mi, a szülők egymás közt és másokkal konzultálva is többször megállapítottuk, hogy nem csak Szonjácskának van nagy szerencséje, hogy két ilyen szuper és szerény szülőt dobott neki a gép, hanem nekünk is, vagy leginkább nekünk, hogy egy ilyen gyerkőcöt húztunk a kalapból. Mert a 3 napos tartós tesztet Szoni zokszó nélkül bírta és csak a harmadik nap végén látszottak rajta a megpróbáltatások jelei. Nyüszögött. Így aztán a közel 400 km autókázás, nagyjából 30-35 fős rokonság vizitálása, 3 város és egy község ú

Az ember öregkorában úgy van a világgal, hogy neki már semmi sem okozhat meglepetést. Az ember újszülött korában úgy van a világgal, hogy neki még semmi sem okozhat meglepetést. Az ember öregkora és újszülött kora között viszont meglepetésről meglepetésre ugrál. És mivel Szonjácska kilépett az újszülött korból, elkezdődött számára is a meglepetésfolyam, kezdve azzal, hogy Szonjácska meglepődött, hogy van a környékén állandóan valami, amin csámcsogni lehet. Ti. a keze. Na, most Szonjácska nyilván nem tudja, hogy az a keze. Gyakorlatilag most nagyjából azt hiszi, hogy a világ meg ő egy nagy entitás, minden egy nagy egész és neki az égvilágon semmihez semmi köze, csak része az egésznek. Valahonnan jön a kaja, valahonnan jön egy anyaarc, valahonnan jön egy apahang, balra hopp, micsoda meglepetés!, ott van egy frankó valami, amire ha ügyesen hajol rá, akkor cumi. Hopp, másodszor is ott van! Hopp, ez mindig ott van, de jó!

Szakirányú könyvek szerint az ún. szociális mosoly a gyermek 2 és 3 hónapos kora között érkezik. Ez annyit tesz, hogy 2-3 hónapos kora előtt a gyerek random mosolyog, ha egyáltalán. Ahhoz, hogy az ember elkapjon egy ilyen random mosolyt, gyakran egy természetfotós türelmével és töméntelen szabadidővel kell bírnia. Így szerencsétlen apukák, akik általában egyikkel sem rendelkeznek, hacsak nem munkanélküli természetfotósok, a random mosoly időszakában meglehetősen kevés visszajelzést kapnak arról, hogy drága kincsük azért jól érzi magát a világban. Nos lévén nem vagyok munkanélküli természetfotós, maradt a szerencsétlen apuka szerep, egészen az elmúlt hetekig, mikor is Szonjácskára rájött a szociális érzék, és egyre-másra elkezdett szociálisan visszamosolyogni. Boldogra, boldogtalanra. Válogatás nélkül. Féltékeny típusú apukáknál valószínűleg itt kezdődik az első roham, hogy na azért 2 hónaposan mégsem kéne itt biztatni az ácsingózó kérőket kislányom, de én egyelőre tartom magam. Még csa