Lévén Szonjácska még alig 3 hónapos és lévén a család szerteszét lakik Észak-Közép-Dunántúlon Karácsony pár napja megfelelőnek ígérkezett arra, hogy olimpiai lángként körbehurcoljuk a fél világon a kis manót és bemutassuk mindenkinek. A kis manó meg fénylett mint az olimpiai láng, nem volt benne hiba, és derekasan bírta a sok nagynéni,nagybácsi, nagypapa, nagymama, dédmama, dédpapa, ésatöbbi folyamatos figyelmét és az ezzel járó, kisebb indiai piac hangkavalkádját produkáló csevejt. Mi, a szülők egymás közt és másokkal konzultálva is többször megállapítottuk, hogy nem csak Szonjácskának van nagy szerencséje, hogy két ilyen szuper és szerény szülőt dobott neki a gép, hanem nekünk is, vagy leginkább nekünk, hogy egy ilyen gyerkőcöt húztunk a kalapból. Mert a 3 napos tartós tesztet Szoni zokszó nélkül bírta és csak a harmadik nap végén látszottak rajta a megpróbáltatások jelei. Nyüszögött.
Így aztán a közel 400 km autókázás, nagyjából 30-35 fős rokonság vizitálása, 3 város és egy község útbaejtése után hazatértünk, ahol Szonjácska, szokásához híven, autókázás közbeni álmából felébredve megajándékozott minket egy nagy mosollyal: "Kösz, hogy hazahoztatok!"
Így aztán a közel 400 km autókázás, nagyjából 30-35 fős rokonság vizitálása, 3 város és egy község útbaejtése után hazatértünk, ahol Szonjácska, szokásához híven, autókázás közbeni álmából felébredve megajándékozott minket egy nagy mosollyal: "Kösz, hogy hazahoztatok!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése