Az ember öregkorában úgy van a világgal, hogy neki már semmi sem okozhat meglepetést. Az ember újszülött korában úgy van a világgal, hogy neki még semmi sem okozhat meglepetést. Az ember öregkora és újszülött kora között viszont meglepetésről meglepetésre ugrál. És mivel Szonjácska kilépett az újszülött korból, elkezdődött számára is a meglepetésfolyam, kezdve azzal, hogy Szonjácska meglepődött, hogy van a környékén állandóan valami, amin csámcsogni lehet. Ti. a keze. Na, most Szonjácska nyilván nem tudja, hogy az a keze. Gyakorlatilag most nagyjából azt hiszi, hogy a világ meg ő egy nagy entitás, minden egy nagy egész és neki az égvilágon semmihez semmi köze, csak része az egésznek. Valahonnan jön a kaja, valahonnan jön egy anyaarc, valahonnan jön egy apahang, balra hopp, micsoda meglepetés!, ott van egy frankó valami, amire ha ügyesen hajol rá, akkor cumi. Hopp, másodszor is ott van! Hopp, ez mindig ott van, de jó!
Talán már említettem, hogy Szonja szívesen nézi David Attenborough filmjeit. Ennek hatására néha valamely állat képébe bújik egy ideig. Ugyan a betlehemet még nem tudta überelni DA, de azért 9 betlehem után 1 állat tuti bejön a képbe. Minap Szonja toalett-re ment diszkréten bejelentve, ahogy egy 3,5 évestől elvárjuk. Mikor még 15 perc múlva sem jött elő, Anya gondolta, megnézi, vajon a felhalmozott teljes wc-papír készletet gurigázta-e le megint Szonja, vagy csak simán mellé sikerült a dolog, azt tisztogatja, esetleg elaludt. Nos egyik sem. Anya benyitott, és Szonja, némileg elveszve a hatalmas csészében pislogott kifele. - Mi a helyzet, Szonja? - kérdezte Anya. - Celebeszi Koboldmaki vagyok. - válaszolta Szonja tágra nyílt szemekkel. Akinek kimaradt a pár évvel ezelőtti BKV hirdetés (ami talán másik faj, de nagyon hasonló), annak íme:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése