Mivel az egész egyveleget tetézte egy kellemes kis kötőhártya-gyulladás Szonja szemén, ezért a fürdőzést mellőztük az első pár napban Balatonmáriafürdőn, és inkább elmentünk Matula bácsi kunyhójához. Nos, Matula bácsi kunyhója igazából nem is Matula bácsié volt. Csak egy makett. Botrány. Másrészt az idegenvezetés nem a csodálatos természet lágy ölén, hanem egy kőház 10 nm-es szobájában zajlott a népes turistacsoport előtt. Már, aki részt vett rajta. Harmadrészt nem kellett kerülgetni a szabadon kószáló vadállatokat és a szebbnél szebb madarak sem tojtak a fejünkre. Pontosabban dehogynem. Sőt, oda sem szagoltak.
Kicsit jobban körbenézve azonban megtaláltuk a fauna nyomait. És innentől most már tényleg csak az nézze, aki az Óriáspiton 3-at karfán nyugvó kézzel végig meri nézni.
Hoppá, Anya megtalálta a vadállatot!
Nézzük csak meg közelebbről! Mekkorák a fogai?
Hopp kidugta a félelmetes állkapcsát!
Jaj, én már látom is!
Itt a vérengző kecskebéka!
Íme közelről!
Majd egyszer ilyen tetkóm lesz.
Vagy inkább tegyük Mirkóra!
A kisbéka meg a nagy.
Szóval elszórakoztunk.
Király:)
VálaszTörlés