apaszemmel

Olvasgatva a blogot lehet olyan érzése az embernek, hogy ezek itt a Bartos Erikáékkal laknak egy tömbben az tuti, mert minden olyan, mint a tündérmesében, a gyerekek szépek, okosak és nem üvöltenek folyamatosan, maximum Apának ül viszonylag ritkán széles vigyor az arcára. Jelentem a gyereknevelés a Korong utcában sem könnyebb, mint máshol. Ezt minap elég komolyan éreztük a bőrünkön, mikor háromnegyed 11-kor még mindkét leszármazott viribült, és még 11-kor is csak az egyik durmolt az ágyában. Bizony itt is vannak kemény mélypontok és átmenetileg döbbenetesen idegesítő kölkök. Például a visszaköltözés a városba azzal jár, hogy Szonja - aki amúgy az egész napos rohangáláshoz szokott Horányban - annyira durván van tele energiával, hogy két gyermekes Anya legyen a talpán aki ezt bírja. Mert ha kimész vele délelőtt, akkor azért fáradsz el, ráadásul nincs ebéd. Ha nem mész ki, akkor a hajadat tépi - két kézzel, kisebb parókányit ki is szakítva -, szétszedi a lakást - szó szerint -, viszont

Tegnap Szonjával elautóztunk Győrbe, ott én végigdolgoztam a napot a gyárban (tényleg), majd 4 körül visszaindultunk Budapestre. Szonja odafele jól eltrécselt a kollegákkal, volt pisilés, miegymás, visszafele meg 5 perc alatt bealudt, úgyhogy nagyon jól sikerült a kirándulás. Hazaérve Anya kivételesen nem várt minket otthon, mert végre, fél év után elment egy kis női programra (Mirkóval a nyakában...). Mi ezt kihasználva Szonjával leugrottunk a ligetbe. Itt először is hazakísértük a 3/4-részben jelen lévő Slujtner családot, majd elmentünk a Kertembe. Itt durvult be az este. Először is Szonja széttáncolta az egész Kertemet. Amerre csak látott, táncolt. Majd éhesek lettünk és ettünk egy nagy csirkeburgert. Eleinte egész kulturáltan, kés, villa használatával. De aztán Szonja, mikor meglátta, hogy én harapom, vérszagot kapott, és 3 perc alatt szó szerint szétmarcangoltuk a burgert. Közben meg szétröhögtük a fejünket. Mert ugye ha marcangol az ember, akkor értelemszerűen kilóg a szájából

Beköltöztünk Horányból. Hamarosan lesz képes összefoglaló a nyárról, ami remekül sikerült. Addig is az nyár vége legjobb beszólásával emlékezem meg erről a szép 3 hónapról. Szigetmonostoron van a faluközpont, ahova járunk gyakran piacra, pékhez, zöldségeshez, miegymás. Ott jártunk a hétvégén is. Ki volt ragasztgatva mindenhol, hogy a focipályán bolhapiac van. Mondtam is Anyának: - Bolhapiac van a focipályán, nem nézzük meg? Mire Szonja: - Hűha, bolhát még sosem ettem! Hát igen. Ha piac, akkor kaja.