Tegnap Szonjával elautóztunk Győrbe, ott én végigdolgoztam a napot a gyárban (tényleg), majd 4 körül visszaindultunk Budapestre. Szonja odafele jól eltrécselt a kollegákkal, volt pisilés, miegymás, visszafele meg 5 perc alatt bealudt, úgyhogy nagyon jól sikerült a kirándulás.
Hazaérve Anya kivételesen nem várt minket otthon, mert végre, fél év után elment egy kis női programra (Mirkóval a nyakában...). Mi ezt kihasználva Szonjával leugrottunk a ligetbe. Itt először is hazakísértük a 3/4-részben jelen lévő Slujtner családot, majd elmentünk a Kertembe. Itt durvult be az este.
Először is Szonja széttáncolta az egész Kertemet. Amerre csak látott, táncolt. Majd éhesek lettünk és ettünk egy nagy csirkeburgert. Eleinte egész kulturáltan, kés, villa használatával. De aztán Szonja, mikor meglátta, hogy én harapom, vérszagot kapott, és 3 perc alatt szó szerint szétmarcangoltuk a burgert. Közben meg szétröhögtük a fejünket. Mert ugye ha marcangol az ember, akkor értelemszerűen kilóg a szájából a cucc, és ezt nagyon viccesnek találtuk.
Utána jelent meg a Kutya. Fekete volt. És éhes. És az asztalunk alatt jelent meg. És nem tágított. Szonja ezt olyan viccesnek találta, hogy vagy negyed órán keresztül ezen röhögött. Én meg rajta. Levezetőnek még táncoltunk egyet valami spanyolos zenére, aztán hazaindultunk.
Útközben Szonja megjegyezte: "Apa, ne vigyük a biciklimet fel a lakásba, mert jön a Betörő és elviszi a testvéreinek, a többi Betörőnek." Színtiszta logika, nincs mese.
Az este zárásaként pedig beültünk az autóba, hogy elmenjünk Anyáért és Mirkóért a csajbuliba. A fáradalmakat kipihenve nyugiban. Kb. 5 perce ültünk tök kussban, mikor Szonja egyszer csak megszólalt: "Apa, azért néha néha jó Veled lenni."
Veled is, Kislányom.
Hazaérve Anya kivételesen nem várt minket otthon, mert végre, fél év után elment egy kis női programra (Mirkóval a nyakában...). Mi ezt kihasználva Szonjával leugrottunk a ligetbe. Itt először is hazakísértük a 3/4-részben jelen lévő Slujtner családot, majd elmentünk a Kertembe. Itt durvult be az este.
Először is Szonja széttáncolta az egész Kertemet. Amerre csak látott, táncolt. Majd éhesek lettünk és ettünk egy nagy csirkeburgert. Eleinte egész kulturáltan, kés, villa használatával. De aztán Szonja, mikor meglátta, hogy én harapom, vérszagot kapott, és 3 perc alatt szó szerint szétmarcangoltuk a burgert. Közben meg szétröhögtük a fejünket. Mert ugye ha marcangol az ember, akkor értelemszerűen kilóg a szájából a cucc, és ezt nagyon viccesnek találtuk.
Utána jelent meg a Kutya. Fekete volt. És éhes. És az asztalunk alatt jelent meg. És nem tágított. Szonja ezt olyan viccesnek találta, hogy vagy negyed órán keresztül ezen röhögött. Én meg rajta. Levezetőnek még táncoltunk egyet valami spanyolos zenére, aztán hazaindultunk.
Útközben Szonja megjegyezte: "Apa, ne vigyük a biciklimet fel a lakásba, mert jön a Betörő és elviszi a testvéreinek, a többi Betörőnek." Színtiszta logika, nincs mese.
Az este zárásaként pedig beültünk az autóba, hogy elmenjünk Anyáért és Mirkóért a csajbuliba. A fáradalmakat kipihenve nyugiban. Kb. 5 perce ültünk tök kussban, mikor Szonja egyszer csak megszólalt: "Apa, azért néha néha jó Veled lenni."
Veled is, Kislányom.
Ezt biza' megkönnyeztem :)
VálaszTörlésén is...
VálaszTörlés