Van a klasszik vicc a 3. gyerekről, meg a lenyelt 100 forintosról. Van ugyanez a cumijáról. És persze röhögünk rajta, röhögünk, de miért is ugye? Hát azért, mert - kicsit persze ferde tükörben - a mindennapjainkat látjuk benne. Mert a 3. gyerek már tényleg a jégen is. El nem tudtuk képzelni az elsőnél, hogy letegyük ébren valahova a lakásba és ott el legyen egy ideig, gügyögjön magában és csak boldogan ránk mosolyogjon, ha arra tévedünk. A harmadiknál meg már mindennapos, természetes, nem is értjük, hogy lehetne másképp. Persze, mondták előre, hogy ez ilyen, de mi meg hisszük, ha látjuk. Na, most látjuk. Ez a gyerek harmadik. A javából. Folyamatosan cuki. Present continuous cuki. Így ni:
Megvan az a közhelyes sztori, hogy asszondja Anya és Apa helyet cserélnek egy napra, mert ugye Apa egy (ma már tudjuk) hímsoviniszta disznó (HD), és Anya láthatatlan munkáját nem, hogy nem becsüli, de még csak észre sem veszi. Nagyban hőzöng, hogy Anya lópikulát sem csinál egész nap, bezzeg ő az irodában izzad (erre vonatkozó legjobb történet a Kis Nicolas valamelyik részében található) és keresi a pénzt. Anya meg, hogy akkor tessék, cseréljenek egy napra. Apa némi újabb hímsovinizmus (hát, hogy Anya nem bírná, képtelenség, meg ilyenek, ráadásul marhaság is) után csak belemegy. A nagy napon pedig már 9-kor hívja Anyát, hogy vissza az egész, ezt nem lehet kibírni. Na, nálunk nincs HD, vagy legalábbis én nem látom nyomát, van munkamegosztás otthon is, bár 100%-osnak nem mondanám és Apa nem hőzöng azért, hogy Anya lópikulát sem csinál, mert egyrészt csinál, nagyon is, ráadásul nem csak otthon, másrészt Apa máson hőzöng. Akad rá ok, nem egy, nem kettő. Szóval a HD hiányának ellenére mikor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése