Nem tudom, hogy csinálja Erika 3 gyerek mellett, de mindig képben van a legfrissebb kortárs irodalom, a legújabb színházi darabok és a szokatlan szabadidős programok terén. Most is ő találta meg Zsuzsát az interneten.
Zsuzsáról annyit tudtunk, hogy Hont határában menti a békákat a szörnyhaláltól, mert szerencsétlenek téli lakhelyükről, az erdőből pont a 2-es főúton keresztül jutnak el évi egyetlen szexelési lehetőségük helyszínére, egy kis tóhoz. A 2-es főúton meg ugye nagyjából 7/24 csapatják a polák-venger kamionok felről le és lerről fe. Viszonylag kevés esélyt adva a békáknak arra, hogy megérkezzenek az éves nagy promiszkuitásra.
Ezzel a hasznos tudással indultunk neki egy márciusi vasárnap este, hogy egy óra autózás után sötétedéskor a Hont Motel parkolójában találkozzunk Zsuzsával. Én legalább 5-10 autóra és kisebb tömegre számítottam, hisz érdekes a téma és ingyen is van. Ehhez képest a parkolóban egyetlen autó állt, az is a Sóséké volt, akiket meg mi hívtunk. Autójuk mellett egy elegánsabb hajléktalan ácsorgott, mint hamarosan kiderült, ő volt Zsuzsa. Némiképp szürreális volt a kép, de mindent a békák fennmaradásáért!
Mire kikászálódtunk a kocsikból és kölcsönösen szétröhögtük magunkat egymás felszerelésén (színes, mint később kiderült, békázásra tökéletesen alkalmatlan homokozóvödrök tömkelege, lemerült, reflektor méretű lámpák, stb.), illetve megnyugodtunk, hogy Zsuzsa egyáltalán nem hajléktalan, egyszerűen csak ez a felszerelés praktikus a békázáshoz, megérkezett még egy család. Ők már nem először jártak itt, így sem Zsuzsa outfitje, sem a tömeg hiánya nem lepte meg őket, de azért a vödreinket megmosolyogták. Miután Zsuzsa felfedte a nála lévő 3 diszperzites vödör tartalmát, már mi is értettük a mosolyuk okát. Az aranyos békácskák, akiket menteni készültünk, kistányér méretű varangyok voltak többnyire, akik közül egy sem igazán fért el a dizájnos homokozóvödrökben.
Rövid ismerkedés után nekivágtunk a békagyűjtésnek. Ez abból állt, hogy az országút mellett kialakított békagyűjtő gátban végigmentünk, a gyerekek meg begyűjtötték az 1, 2 sőt néha 3 vagy 4 emeletes békákat, mert némelyik nem bírt az ösztöneivel és már a tóhoz érés előtt elkezdte az elkezdendőt.
Az első állat begyűjtése mindegyik gyerek számára okozott izgalmakat.
Szonja a sokat és nagyot ugró erdei varanggyal kezdte, ami meglepően sokat és nagyot ugrott.
Mirkó az első varangynál kicsit bizonytalan volt (lévén, hogy a béka akkora volt, mint a feje, ez érthető), de hamar túl tette magát az aggályain, és miután megfogta és az nem harapta le a kezét tőből, már vércseként csapott le a következőkre, függetlenül az emeletek számától.
Anna sokáig szívta magát, míg megfogta az első békát, akit hősiesen el is szállított Zsuzsa diszperzites vödrébe, miközben fennhangon ordította, hogy "Jaj, ez mozog, mozgatja a lábát, ez nem jó!".
Lizi pedig megelégedett egy apró, de annál értékesebb szalamandrával.
A végén pedig össznépileg beleengedtük a békatábort az út alatt vezető alagútba.
Zsuzsa időközben elmesélte, hogy ő Dunatudomisénhonnan járt ide évekig békát menteni, mert akkor még nem volt békagát, meg semmi se csak tömegmészárlás. Aztán lett háló az erdőben, amit marha nehéz volt felállítani és karbantartani, ellenben a békák gond nélkül átjutottak rajta, így a helyzet béka ügyben nem sokat javult. Majd szenvedélye addig fajult (ez a tekintetén ma is jól látszik), hogy Hontra költözött és elérte, hogy építsenek gátat a békáknak. A gát megépült és most már maguktól is veszély nélkül átkelnek az út alatt a brekik, így a békamentés ma már csak látványosság a gyerekeknek. De annak kiváló. Zsuzsa meg majd keres magának újabb hobbit. Egy csomó cserebogarat ütnek el például a kamionok országszerte a nagy rajzások alkalmával.
Zsuzsáról annyit tudtunk, hogy Hont határában menti a békákat a szörnyhaláltól, mert szerencsétlenek téli lakhelyükről, az erdőből pont a 2-es főúton keresztül jutnak el évi egyetlen szexelési lehetőségük helyszínére, egy kis tóhoz. A 2-es főúton meg ugye nagyjából 7/24 csapatják a polák-venger kamionok felről le és lerről fe. Viszonylag kevés esélyt adva a békáknak arra, hogy megérkezzenek az éves nagy promiszkuitásra.
Ezzel a hasznos tudással indultunk neki egy márciusi vasárnap este, hogy egy óra autózás után sötétedéskor a Hont Motel parkolójában találkozzunk Zsuzsával. Én legalább 5-10 autóra és kisebb tömegre számítottam, hisz érdekes a téma és ingyen is van. Ehhez képest a parkolóban egyetlen autó állt, az is a Sóséké volt, akiket meg mi hívtunk. Autójuk mellett egy elegánsabb hajléktalan ácsorgott, mint hamarosan kiderült, ő volt Zsuzsa. Némiképp szürreális volt a kép, de mindent a békák fennmaradásáért!
Mire kikászálódtunk a kocsikból és kölcsönösen szétröhögtük magunkat egymás felszerelésén (színes, mint később kiderült, békázásra tökéletesen alkalmatlan homokozóvödrök tömkelege, lemerült, reflektor méretű lámpák, stb.), illetve megnyugodtunk, hogy Zsuzsa egyáltalán nem hajléktalan, egyszerűen csak ez a felszerelés praktikus a békázáshoz, megérkezett még egy család. Ők már nem először jártak itt, így sem Zsuzsa outfitje, sem a tömeg hiánya nem lepte meg őket, de azért a vödreinket megmosolyogták. Miután Zsuzsa felfedte a nála lévő 3 diszperzites vödör tartalmát, már mi is értettük a mosolyuk okát. Az aranyos békácskák, akiket menteni készültünk, kistányér méretű varangyok voltak többnyire, akik közül egy sem igazán fért el a dizájnos homokozóvödrökben.
Rövid ismerkedés után nekivágtunk a békagyűjtésnek. Ez abból állt, hogy az országút mellett kialakított békagyűjtő gátban végigmentünk, a gyerekek meg begyűjtötték az 1, 2 sőt néha 3 vagy 4 emeletes békákat, mert némelyik nem bírt az ösztöneivel és már a tóhoz érés előtt elkezdte az elkezdendőt.
Az első állat begyűjtése mindegyik gyerek számára okozott izgalmakat.
Szonja a sokat és nagyot ugró erdei varanggyal kezdte, ami meglepően sokat és nagyot ugrott.
Mirkó az első varangynál kicsit bizonytalan volt (lévén, hogy a béka akkora volt, mint a feje, ez érthető), de hamar túl tette magát az aggályain, és miután megfogta és az nem harapta le a kezét tőből, már vércseként csapott le a következőkre, függetlenül az emeletek számától.
Anna sokáig szívta magát, míg megfogta az első békát, akit hősiesen el is szállított Zsuzsa diszperzites vödrébe, miközben fennhangon ordította, hogy "Jaj, ez mozog, mozgatja a lábát, ez nem jó!".
Lizi pedig megelégedett egy apró, de annál értékesebb szalamandrával.
A végén pedig össznépileg beleengedtük a békatábort az út alatt vezető alagútba.
Zsuzsa időközben elmesélte, hogy ő Dunatudomisénhonnan járt ide évekig békát menteni, mert akkor még nem volt békagát, meg semmi se csak tömegmészárlás. Aztán lett háló az erdőben, amit marha nehéz volt felállítani és karbantartani, ellenben a békák gond nélkül átjutottak rajta, így a helyzet béka ügyben nem sokat javult. Majd szenvedélye addig fajult (ez a tekintetén ma is jól látszik), hogy Hontra költözött és elérte, hogy építsenek gátat a békáknak. A gát megépült és most már maguktól is veszély nélkül átkelnek az út alatt a brekik, így a békamentés ma már csak látványosság a gyerekeknek. De annak kiváló. Zsuzsa meg majd keres magának újabb hobbit. Egy csomó cserebogarat ütnek el például a kamionok országszerte a nagy rajzások alkalmával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése