Anya és apa szeret sétálni, gondolta anya és apa. Fogta hát anya és apa Szonjácskát, majd kimerészkedtek vele és a csúcstechnológia általuk nagyra értékelt vívmányával, a lengéscsillapítós babakocsival a - felpéciesen szólva - 10 fok hidegbe. Lehet, hogy volt az 12 fok hideg is. Szonjácska szokásához híven a 43 cm gyapjú, pamut, poliészter hőszigetelés alatt-felett rövid bömbölés után elszenderült, így anya és apa, Pilisborosjenő utcáin babakocsit tolva megbeszélhette az élet számukra éppen aktuális nagy dolgait. A túra 2/3-ánál aztán Szonjácska visszaszenderült, hogy rögvest tudassa anyával és apával, hogy neki itt valami nagyon nem tetszik. Anya és apa bevetett számtalan trükköt Szonjácska könnybelábadó kedvének megszüntetéséért, de a hőn áhított mosoly csak a cserépkályha melegénél tűnt fel csemetéjük orcáján. Anya és apa megfogadták hát, hogy a csúcstechnológia vívmánya helyett a jól bevált hordozó kendőt fogják előnyben részesíteni a 10-12 fok hidegben. Ekkor még nem is sejtették, hogy micsoda extrém sportlehetőséget rejt ez a fogadalom.
Anya és apa tehát továbbra is szeret sétálni, gondolta anya és apa, hát másnap elvitték Szonjácskát most már a régi bölcsek által is melegen ajánlott hordozókendő test-meleg félhomályában egy rövid körre. Mivel egy nap alatt belepte a hó a tájat, anya és apa hólapátolással indítottak, hogy nagypapa és nagymama autója méltó, hómentes helyet kapjon a kapu előtt. Szonjácska ezt már szenderülve abszolválta, aminek anya és apa felettébb örvendtek. Befejezvén a hóhányást anya és apa útra keltek, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve anya bevezette apát és a rajta csüngő csemetét a pilisi rengetegbe.
Anya és apa az ún. "Kis kör" mellett döntöttek, ami egy szuszogósabb kaptatóval indított, majd egy széles erdei ösvényre váltott. Az ösvény hepehupás, olykor jégfoltos felületét a leesett 5cm hó tette vizuálisan tökéletesen simává, azonban a fizikai tesztnek alávetve simasága kámforként illant el, így anya és apa gyors latolgatás után 5 érzékük közül a tapintást vetették be az akadály leküzdése érdekében. Mivel este 8 óra elmúlott és mivel január volt, anya és apa nem volt rest egy-két ijesztő szellem-történettel szórakoztatni egymást a hótól kísérteties fényekben úszó éjszakai erdőben. Letapogató üzemmódban egész kellemes tempót sikerült elérniük, mikor is elértek a kanyarhoz, ahol az addig nagy totálban vízszintes ösvény őrült lejtésbe fordult különféle vízmosásokkal tarkítva.
Az eddig lájtos extremitás kezdett élesedni, anya és apa egymás kezét szorítva bukdácsolt lefelé a lejtőn enyhe sikongatások közepette. Szonjácska ebből jól láthatóan és érezhetően sokat nem észlelt, apa mellén bőszen szuszogott.
Anya és apa egy-két kalandosabb csúszás, botlás után elért a lejtő aljára, ahonnan - gondolták ők - már sima ügy a hazamenetel. Szonjácskát azonban nem ilyen fából faragták, neki ez már nem volt elég extrém, erre hirtelen fel is ébredt, két kézzel elnyomta magát apa mellétől (apa tüdeje behorpadt) és komoly fejjel kémlelni kezdte a környezetet, hogy akkor most ez kérem mi a manó? Miután rájött, hogy anya és apa csak úgy simán sétálnak a hóban és csak egy-két jégfolt meg vízmosás nehezíti útjukat a sötét éjszakában, rögtön elkezdett járni az agya azon, hogy lehetne érdekesebbé tenni az utazást. Hamarost beugrott neki a tuti, a cicisírás. Anya és apa egy ideig hallgatta ezt, átmeneti megoldás gyanánt Szonjácskát kibontották a kendőből és menetirányba fordították, énekeltek neki, nevetgéltek, meséltek, de Szonjácska egyiket sem érezte elég extrémnek ebben a helyzetben, s egy-egy rövid nyugalmi állapot után folytatta a cicisírást. Anya tehát fogta Szonjácskát és a pár fok hidegben rácsatlakoztatta a megnyugtató tejforrásra.
Anya és apa szeret sétálni, gondolta anya és apa. Leginkább alattomos, hó alatt megbúvó jegekkel, vízfolyásokkal tarkított földúton, a pilisborosjenői éjszakában, erdőben, sok fok hidegben, Szonjácskát szoptatva. Megy a fene raftingolni olyan messzire...
Anya és apa tehát továbbra is szeret sétálni, gondolta anya és apa, hát másnap elvitték Szonjácskát most már a régi bölcsek által is melegen ajánlott hordozókendő test-meleg félhomályában egy rövid körre. Mivel egy nap alatt belepte a hó a tájat, anya és apa hólapátolással indítottak, hogy nagypapa és nagymama autója méltó, hómentes helyet kapjon a kapu előtt. Szonjácska ezt már szenderülve abszolválta, aminek anya és apa felettébb örvendtek. Befejezvén a hóhányást anya és apa útra keltek, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve anya bevezette apát és a rajta csüngő csemetét a pilisi rengetegbe.
Anya és apa az ún. "Kis kör" mellett döntöttek, ami egy szuszogósabb kaptatóval indított, majd egy széles erdei ösvényre váltott. Az ösvény hepehupás, olykor jégfoltos felületét a leesett 5cm hó tette vizuálisan tökéletesen simává, azonban a fizikai tesztnek alávetve simasága kámforként illant el, így anya és apa gyors latolgatás után 5 érzékük közül a tapintást vetették be az akadály leküzdése érdekében. Mivel este 8 óra elmúlott és mivel január volt, anya és apa nem volt rest egy-két ijesztő szellem-történettel szórakoztatni egymást a hótól kísérteties fényekben úszó éjszakai erdőben. Letapogató üzemmódban egész kellemes tempót sikerült elérniük, mikor is elértek a kanyarhoz, ahol az addig nagy totálban vízszintes ösvény őrült lejtésbe fordult különféle vízmosásokkal tarkítva.
Az eddig lájtos extremitás kezdett élesedni, anya és apa egymás kezét szorítva bukdácsolt lefelé a lejtőn enyhe sikongatások közepette. Szonjácska ebből jól láthatóan és érezhetően sokat nem észlelt, apa mellén bőszen szuszogott.
Anya és apa egy-két kalandosabb csúszás, botlás után elért a lejtő aljára, ahonnan - gondolták ők - már sima ügy a hazamenetel. Szonjácskát azonban nem ilyen fából faragták, neki ez már nem volt elég extrém, erre hirtelen fel is ébredt, két kézzel elnyomta magát apa mellétől (apa tüdeje behorpadt) és komoly fejjel kémlelni kezdte a környezetet, hogy akkor most ez kérem mi a manó? Miután rájött, hogy anya és apa csak úgy simán sétálnak a hóban és csak egy-két jégfolt meg vízmosás nehezíti útjukat a sötét éjszakában, rögtön elkezdett járni az agya azon, hogy lehetne érdekesebbé tenni az utazást. Hamarost beugrott neki a tuti, a cicisírás. Anya és apa egy ideig hallgatta ezt, átmeneti megoldás gyanánt Szonjácskát kibontották a kendőből és menetirányba fordították, énekeltek neki, nevetgéltek, meséltek, de Szonjácska egyiket sem érezte elég extrémnek ebben a helyzetben, s egy-egy rövid nyugalmi állapot után folytatta a cicisírást. Anya tehát fogta Szonjácskát és a pár fok hidegben rácsatlakoztatta a megnyugtató tejforrásra.
Anya és apa szeret sétálni, gondolta anya és apa. Leginkább alattomos, hó alatt megbúvó jegekkel, vízfolyásokkal tarkított földúton, a pilisborosjenői éjszakában, erdőben, sok fok hidegben, Szonjácskát szoptatva. Megy a fene raftingolni olyan messzire...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése