Én személy szerint nem vagyok egy nagy gurmé. Ezt tudom. Az agyammal. A szemem viszont mindig mást mond. Korábban minden étteremben megkereste a legfurcsább fogást, és bepróbálkozott az agyamnál, akit általában valahogy meg is győzött. Aztán persze a számon csattant az ostor (azannya de szemléletes metafora), mert, hogy 10-ből 8-szor neki nem ízlett a dolog.
Manapság a szemem ugyanúgy próbálkozik, de már szinte minden trükköt ellőtt, úgyhogy nagyon ritka, hogy kifog az agyamon. Így a szám mentesül az ostorcsattogásoktól.
Szonjácskánál ez egyelőre kicsit máshogy működik. A szeme - Anyával együtt - tudja, hogy be kell kapni azt a barackpürét, az agya is tudja, így hát a szájának nincs más választása, bekapja. És persze csattan rajta az a bizonyos ostor:
De láss csodát, Szonjácska agya és szeme nem adja fel és úgy tűnik, lassan lassan elgyengül az az ostorcsapás is a szájon, finom lesz a barackpüré. Lehet, hogy én is visszatérek a korábbi módszeremhez!
Manapság a szemem ugyanúgy próbálkozik, de már szinte minden trükköt ellőtt, úgyhogy nagyon ritka, hogy kifog az agyamon. Így a szám mentesül az ostorcsattogásoktól.
Szonjácskánál ez egyelőre kicsit máshogy működik. A szeme - Anyával együtt - tudja, hogy be kell kapni azt a barackpürét, az agya is tudja, így hát a szájának nincs más választása, bekapja. És persze csattan rajta az a bizonyos ostor:
De láss csodát, Szonjácska agya és szeme nem adja fel és úgy tűnik, lassan lassan elgyengül az az ostorcsapás is a szájon, finom lesz a barackpüré. Lehet, hogy én is visszatérek a korábbi módszeremhez!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése