Megvan az a jó, kellemes kis érzés, mikor 70-el száguld az ember az ezerkettes Zsiguliban csontig letekert ablakokkal a nyári kánikulában és a tompora tapadókorongot játszik a műbőr ülésen? Megvan ez 120-nál is, mikor az ablakokat már csak az igazán elszánt helyihülyék hagyják nyitva, így marad a ventilátor-"hűtés"? És az, mikor így csukott ablaknál a ventilátort melegre kell állítani egyszer csak, hűtendő a hűtővizet, ami forrás közeli állapotba került? Na, ez utóbbi helyzet ha megvan, akkor képzeljünk el ezt így egy 45 perces időtartamra (ha nincs meg, akkor egyszerűen gondoljunk egy 60 fokos szaunára, amibe átmeneti kabátunkban ültünk be véletlenül röpke három fertály órára). Ez is megvan? No, Szonjácska valami ilyesmit élt át minap.
Természetesen nem ültettük be egy Zsiguliba és küldtük el Gyöngyösre csukott ablakokkal, feltekert fűtéssel, nem ment el teljesen az eszünk! Mindössze igyekeztünk modellezni az élményt úgy, hogy a tűző napra álltunk Anya 12 éves VW Polojával, gondosan ellenőriztük, hogy minden ablak légmentesen zár-e, majd 45 percre a hordozóban üldögélő Szonjácskára zártuk az ajtókat. Illetve zárta a rosseb, záródtak azok maguktól, mert a 12 éves német ipari remek elektronikája hagy már kivetni valót maga után (So vergeht der Ruhm der Welt...). A kulcs meg a kocsiban, hol máshol ugye. Lényeg a lényeg, kiderült, hogy Szonjácska bírja. Úgy 30 percet sírás nélkül, bő cseppekben izzadva, vidáman, majd úgy 15 percet már egyre inkább elkeseredve, sírdogálva.
Tesztünk másik résztvevője Anya volt, aki nem tudott a részletekről semmit és mikor rádöbbent, hogy a kocsi bezárta magát, a kulcs pedig belül van, elöntötte a jeges verejték. Ezután egy véget nem érőnek látszó telefonos körkapcsolás majd egy még inkább véget nem érőnek látszó várakozás következett eleinte szólóban (legalábbis kocsin kívül), majd a nagy kínai bölcsek nyugalmával megáldott nagypapával, aztán úgy 45 perc után az ideg-összeroppanás szélén egyensúlyozó, pótkulcsot hozó nagymamával és legvégül apával, aki hazajött munkából megvigasztalni a kis családot.
Szonjácska még egy kicsit pityergett nagymama karjában, majd teljes lelki nyugalommal elkezdte legelni a pitypangokat a zuglói tavaszban. Anya is pityergett kicsit Apa karjaiban, de nem legelt.
Összefoglalva megállapíthattuk, hogy Szonjácska a szélsőséges időjárást jól tűri, mínusz tíz fokban szopizni, plusz 50-ben mosolyogni képes, azonban Anya és Apa egészségének megőrzése érdekében a jövőben igyekszünk kerülni az extrém tesztelést.
*A kép NEM illusztráció
Természetesen nem ültettük be egy Zsiguliba és küldtük el Gyöngyösre csukott ablakokkal, feltekert fűtéssel, nem ment el teljesen az eszünk! Mindössze igyekeztünk modellezni az élményt úgy, hogy a tűző napra álltunk Anya 12 éves VW Polojával, gondosan ellenőriztük, hogy minden ablak légmentesen zár-e, majd 45 percre a hordozóban üldögélő Szonjácskára zártuk az ajtókat. Illetve zárta a rosseb, záródtak azok maguktól, mert a 12 éves német ipari remek elektronikája hagy már kivetni valót maga után (So vergeht der Ruhm der Welt...). A kulcs meg a kocsiban, hol máshol ugye. Lényeg a lényeg, kiderült, hogy Szonjácska bírja. Úgy 30 percet sírás nélkül, bő cseppekben izzadva, vidáman, majd úgy 15 percet már egyre inkább elkeseredve, sírdogálva.
Tesztünk másik résztvevője Anya volt, aki nem tudott a részletekről semmit és mikor rádöbbent, hogy a kocsi bezárta magát, a kulcs pedig belül van, elöntötte a jeges verejték. Ezután egy véget nem érőnek látszó telefonos körkapcsolás majd egy még inkább véget nem érőnek látszó várakozás következett eleinte szólóban (legalábbis kocsin kívül), majd a nagy kínai bölcsek nyugalmával megáldott nagypapával, aztán úgy 45 perc után az ideg-összeroppanás szélén egyensúlyozó, pótkulcsot hozó nagymamával és legvégül apával, aki hazajött munkából megvigasztalni a kis családot.
Szonjácska még egy kicsit pityergett nagymama karjában, majd teljes lelki nyugalommal elkezdte legelni a pitypangokat a zuglói tavaszban. Anya is pityergett kicsit Apa karjaiban, de nem legelt.
Összefoglalva megállapíthattuk, hogy Szonjácska a szélsőséges időjárást jól tűri, mínusz tíz fokban szopizni, plusz 50-ben mosolyogni képes, azonban Anya és Apa egészségének megőrzése érdekében a jövőben igyekszünk kerülni az extrém tesztelést.
*A kép NEM illusztráció
Szonjácska nagyon kemény!
VálaszTörlésa sztori is nagyon kemény!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés