Bambulni jó. Én szeretek. Direkt nem tudok, de néha bekattan a bambaság és percekig nézek egy pontot, az agyam teljesen sztendbájra kapcsol és végre pihen. Csodálatos érzés.
Nos, aki szeret bambulni, pontosan tudja, hogy nincs annál rosszabb a bambulásban, mint mikor a külvilág ezt úgy reagálja le, hogy "Hahó, XY, mi van, elbambultál?!". Olyan ez, mint mikor a délutáni alvásból felkeltenek. Azt sem tudok direkt, de néha bekattan. Ha felkeltenek rögtön egészen kicsi növényevőket megszégyenítő magasságokba hág a szívritmusom és legalább 1 órán keresztül olyan érzésem van, mintha egészen nagy növényevők (mondjuk elefántok) legelnének a mellkasomon.
Emellett persze meg az is van, hogy nem értem, hogy a másiknak ez miért jó. Ha teszem azt, eszem, miért nem kérdezi meg, hogy eszem-e? Kezemben egy zsömle, harapdálom, a másik meg megkérdezi, hogy "Hahó, XY, mi van, eszel?!". A kérdés ugyanolyan gigantikus baromság mindkét esetben. A különbség annyi, hogy míg evés közben tudok válaszolni és nem esek ki a ritmusból, addig bambulás közben nem, ezért még egyszer megkérdezi "Hahó, jól vagy?". Jól. Baromi jól. De ha most válaszolok, akkor baromi rosszul leszek. Ezt gondolom ilyenkor. Persze harmadszor is megkérdezi és akkor vége a csodának, jön az elefántcsorda és a másikat lehúzom a karácsonykor üdvözlendők listájáról.
Nagyon úgy tűnik, hogy Szonja baba is szeret bambulni. Minap ezt tette. Mi pedig majdnem a szokásos modell szerint reagáltuk le, hogy "Hahó, Szonja baba, mi van?!". Aztán szerencsére eszünkbe jutott, hogy mi lenne, semmi, Szonja bambul az van és baromi jól érzi magát. Néztük hát csak és közben két dolog jutott eszembe.
Egyrészt az, hogy van egy új dolog, ami majd nyugdíjas koromban újra visszaköszön és amire érdemes lesz várni, mert, hogy mostanában a bambaságra nem igen akad alkalmam (ilyen még az aktív játszóterezés is mondjuk Óbudán).
Másrészt az - bár ez nem gyökeresen tartozik a tárgyhoz - hogy a Csillaghegyi Uszodában lehet feketén gyártott Bambit rendelni Gyulától akinek különleges ismertetőjelei a varkocsszerű formátumba font 17 szál haja, amit feltehetőleg érettségi óta nem vágott/mosott/fésült és a kis fiola, melyben a Bambi összetevőit hordozza és abból locsol a szauna lávakövére. Fain.
Nos, aki szeret bambulni, pontosan tudja, hogy nincs annál rosszabb a bambulásban, mint mikor a külvilág ezt úgy reagálja le, hogy "Hahó, XY, mi van, elbambultál?!". Olyan ez, mint mikor a délutáni alvásból felkeltenek. Azt sem tudok direkt, de néha bekattan. Ha felkeltenek rögtön egészen kicsi növényevőket megszégyenítő magasságokba hág a szívritmusom és legalább 1 órán keresztül olyan érzésem van, mintha egészen nagy növényevők (mondjuk elefántok) legelnének a mellkasomon.
Emellett persze meg az is van, hogy nem értem, hogy a másiknak ez miért jó. Ha teszem azt, eszem, miért nem kérdezi meg, hogy eszem-e? Kezemben egy zsömle, harapdálom, a másik meg megkérdezi, hogy "Hahó, XY, mi van, eszel?!". A kérdés ugyanolyan gigantikus baromság mindkét esetben. A különbség annyi, hogy míg evés közben tudok válaszolni és nem esek ki a ritmusból, addig bambulás közben nem, ezért még egyszer megkérdezi "Hahó, jól vagy?". Jól. Baromi jól. De ha most válaszolok, akkor baromi rosszul leszek. Ezt gondolom ilyenkor. Persze harmadszor is megkérdezi és akkor vége a csodának, jön az elefántcsorda és a másikat lehúzom a karácsonykor üdvözlendők listájáról.
Nagyon úgy tűnik, hogy Szonja baba is szeret bambulni. Minap ezt tette. Mi pedig majdnem a szokásos modell szerint reagáltuk le, hogy "Hahó, Szonja baba, mi van?!". Aztán szerencsére eszünkbe jutott, hogy mi lenne, semmi, Szonja bambul az van és baromi jól érzi magát. Néztük hát csak és közben két dolog jutott eszembe.
Egyrészt az, hogy van egy új dolog, ami majd nyugdíjas koromban újra visszaköszön és amire érdemes lesz várni, mert, hogy mostanában a bambaságra nem igen akad alkalmam (ilyen még az aktív játszóterezés is mondjuk Óbudán).
Másrészt az - bár ez nem gyökeresen tartozik a tárgyhoz - hogy a Csillaghegyi Uszodában lehet feketén gyártott Bambit rendelni Gyulától akinek különleges ismertetőjelei a varkocsszerű formátumba font 17 szál haja, amit feltehetőleg érettségi óta nem vágott/mosott/fésült és a kis fiola, melyben a Bambi összetevőit hordozza és abból locsol a szauna lávakövére. Fain.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése