Nincs kétség afelől, hogy Szonja baba már tud járni. Egyedül. Egyedül indul, egyedül fordul, egyedül áll meg, egyedül esik el (vagy le a lépcsőről). Az az érdekes az egészben így, Apaszemmel, hogy az egész teljesen magától értetődően történt.
Mikor Szonja baba egyéves lett, kicsit kezdtem drukkolni neki, hogy induljon el most már, mert egyévesen ugye annak kell jönnie, meg van írva a nagykönyvben, ettől nem lehet eltérni. Hát Szonja baba nem indult el. Illetve dehogynem, csak nem magától. Kérte Anya kezét, vagy valaki másét és kézen fogva lehetett őt vezetgetni. És ez így ment úgy egy hónapig. Vagy tán kicsit tovább.
Aztán egyszer csak Szonja baba gondolt egyet és elindult egyedül. Apa azt várta, amit hallott innen-onnan. Hogy Szonja baba mikor egyedül elindul, akkor nagy svunggal átrohan a nappalin, majd fejjel landol a padlón, jobb esetben a szőnyegen. Hát Szonja baba nem tett ilyet. Ő lassan, de biztosan lépked, körbejár most már a lakásban, megy mindenhova. Nincs nagy svung, nincs fejre esés (kivéve a tegnapi lépcsős-performance-ot) csak higgadt járkálás és néha némi popsira-tottyanás.
Nem tagadom, eszembe jutott a jól ismert statisztika, hogy a nők vezetésben is sokkal óvatosabbak, mint a férfiak. No, de vajon ez genetika, vagy a társadalmi berendezkedésünk egy érdekes folyománya? Mindegy is, lényeg, hogy SZB óvatosan tologatja kifelé saját határait. És teszi mindezt teljesen magától értetődően.
Mikor Szonja baba egyéves lett, kicsit kezdtem drukkolni neki, hogy induljon el most már, mert egyévesen ugye annak kell jönnie, meg van írva a nagykönyvben, ettől nem lehet eltérni. Hát Szonja baba nem indult el. Illetve dehogynem, csak nem magától. Kérte Anya kezét, vagy valaki másét és kézen fogva lehetett őt vezetgetni. És ez így ment úgy egy hónapig. Vagy tán kicsit tovább.
Aztán egyszer csak Szonja baba gondolt egyet és elindult egyedül. Apa azt várta, amit hallott innen-onnan. Hogy Szonja baba mikor egyedül elindul, akkor nagy svunggal átrohan a nappalin, majd fejjel landol a padlón, jobb esetben a szőnyegen. Hát Szonja baba nem tett ilyet. Ő lassan, de biztosan lépked, körbejár most már a lakásban, megy mindenhova. Nincs nagy svung, nincs fejre esés (kivéve a tegnapi lépcsős-performance-ot) csak higgadt járkálás és néha némi popsira-tottyanás.
Nem tagadom, eszembe jutott a jól ismert statisztika, hogy a nők vezetésben is sokkal óvatosabbak, mint a férfiak. No, de vajon ez genetika, vagy a társadalmi berendezkedésünk egy érdekes folyománya? Mindegy is, lényeg, hogy SZB óvatosan tologatja kifelé saját határait. És teszi mindezt teljesen magától értetődően.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése