apaszemmel

Mint már korábban említettem, Szonja hetet-havat összeszült az elmúlt hetekben, hónapokban, de amit tegnap művelt, arról csak az a vicc jut eszembe, aminek a poénja a következő: "Amekkora buli volt, kisfiam, örülj, hogy nem kutya vagy!". Történt ugyanis, hogy Szonja 4-es ikreket szült. Egy medvét, egy békát, egy csigát, és, hogy azért ne érje szó a ház elejét, egy kisfiút is. De nem állt meg itt! Ugyanis a szülés után - amin én nem voltam jelen - Anya elmesélte az egész sztorit, majd megvitattuk Szonjával ezt az iker témát (amúgy sem árt, ha tisztában van a dologgal, miután két ugyanolyan bábkirálylányt kapott karácsonyra). Szóval elmondtam Szonjának, hogy van kettes, hármas, négyes, stb. iker, és, hogy gratulálok, hogy neki épp négyes ikreket sikerült világra hoznia. Ezen elgondolkodott egy darabig, majd hozta a legújabb babáját, és azt mondta, hogy most egyes ikret szült. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az emberiség történetének első egyes iker szülésén vagyunk túl. Még

Fedezd fel a 5476943756 különbséget a két kép között!

Kb. fél éve kezdte el Szonja azt, hogy ilyen-olyan helyzetekben valamilyen szerepet játszik el. Nem emlékszem, mi volt az első szerep, de az egyik korai alakítása volt a terhes nő. Ez úgy 3 hónapja van a repertoáron, mióta kiderült, hogy Anya pocakjában lakik valaki. Szonja azon túl, hogy hasában hordozza az icike-picike babát, időnként meg is szüli, majd elkezdi felnevelni. Így szült már kutyát, királyfit, békát, macit, csigát, hóembert, orrszarvút. És - tessék megkapaszkodni, mert durva dolog következik - igen, szült már sünt is. A képen feltehetőleg békával terhes. A másik kedvenc szerepe a menyasszony-szerep. Erről már esett szó érintőlegesen a blog hasábjain. Rengeteg menyasszonyruhája volt már és természetesen rengeteg vőlegénye Matyitól kezdve Apán át egészen Anyáig, sőt a Nagymamáig. Egyelőre nem válogatós. Szokott még egyéb kis haver szerepében tetszelegni, így pl. Marcit (Farkas vagy Rácz) játszani. Ilyenkor természetesen Apa az aktuális szerep valódi a

Hiánypótló bejegyzést kívánok tenni itt a blogon. Összeszedem, kikkel haverkodott Szonja ezen a nyáron. Ezek az "összeszedések" természetesen mindig életveszélyesek, mert nyilván ki fogok hagyni egy csomó gyereket. Ez a gyerekeket nyilván egyáltalán nem érdekli, azonban a szülőket nyilván esetleg mégis. Elnézést tehát attól, akik kimaradt (gyerektől és szülőtől egyaránt), de most kénytelen voltam azokra a haverokra szorítkozni, akikkel együtt kép is készült, mégpedig a tulajdonunkban lévő Canon 300D típusú őskövülettel. A projectet már vagy fél éve folyamatosan nehezíti az őskövület szertelen akkumulátora, amit ki kellene cserélni, de Apa húzza, halasztja, mintha valami égi jelre várna. (330-as Eurónál ígérem megveszem.) Ja, még valami. A képen szereplő gyermekektől és szüleiktől természetesen nem kértem engedélyt külön írásban, hogy feltegyem a képeket. Kellet nekik barátkozni Szonjával, most itt az eredménye! (Persze, ha nagyon utálják, hogy a gyerek kinn van egy ilyen izé

No, akkor várom a tippeket, hogy Szonja pontosan kinek és melyik versét mondja, esetleg hibázik-e valahol és ha igen, hol?

Szonja baba minap nem ette meg a vacsorát. Meghagyott pár karika hagymát, miegymás. Anya meg fogta és megette. Szonja kisvártatva észrevette és megszólalt: - Hol a hagymám? - A pocakomban van, megettem. - mondta Anya. Szonja hosszan nézte Anyát furcsa arckifejezéssel, majd már már szinte megdöbbenve kérdezte: - A kisbabát is megetted? Nos, igen. Szonja tudta meg először, hogy Anya pocakjában mi van.

Mert az tiszta sor, hogy add vissza, ez az én babám, meg add vissza, ez az én autóm (még ha nem is az övé), meg, hogy ne menj oda hozzá, mert az az én anyukám. Ezeket mind értjük, vágjuk, ismerjük. Nálunk, felnőtteknél is megvan ez bizonyos esetekben. Én például kifejezetten utáltam, ha az ÉN paradicsomomat megette valaki a koleszban. Mert én egész délután arra gyúrtam, hogy megegyem az ÉN paradicsomomat, és a kemény tanulás után hazaérve nem volt a hűtőben. Bolt meg nyitva se közel, se távol. A tehetetlenség fájdalmas béklyója az ember mellkasára tehénkedik. Brrr. Szonja viszont most egészen különös síkra helyezte ezt a méltatlanul negatívan csengő irigység szóval leírt tök alapvető érzelmet (ami persze szépen lassan leépül, finomul, miegymás és végül a társadalom elfogadott tagja leszünk, juhéjj). Az úgy volt, hogy túráztunk a hétvégén. Barátokkal. Ott volt Szonja egy haverja is, Zorka (Szonja mínusz 4-5 hónap). A hátiputiban hesszelve Szonja nekiállt a szokásos hablatynak. Ütemes

Szonja már egy ideje rá van kattanva az esküvőkre. Azon belül is elsősorban a menyasszonyokra. Akiknek a ruhája hmmm de szép ugye. Bármikor meglátunk egy menyasszonyt, Szonja oda akar menni, ha tovább megyünk, vissza akar fordulni, és persze később napokig menyasszonyost játszik. Ő a menyasszony, a vőlegény pedig az éppen aktuális jelen lévő (nagymama, Anya, stb.). Anya minap megpróbálta elmagyarázni Szonjának ezt a bonyolult esküvő dolgot. Hogy ugyebár nagymama menyasszony volt valamikor és az ő vőlegénye nagypapa volt. Anya is lesz egyszer menyasszony, és az ő vőlegénye Apa lesz. A sztori megértéséhez feltétlenül tudni kell, hogy Anyának van egy öccse, aki Londonban tanul. Matyinak hívják. Matyi Szonja számára a nyugati rokon, aki magas, fess és ha olykor hazajön, akkor megbolydul körülötte az élet. Olyan amerikai nagybácsi kategória. Nos, visszatérve az eredeti történethez Anya tovább ment annál, minthogy Anya és Apa menyasszony-vőlegény viszonyát elmagyarázza. Rátért arra, hogy

Lassan költözünk, és elég erős a gyanúnk, hogy ennek nem csak mi örülünk. Ez a performance hétköznap délelőtt feltehetőleg kevés lakónál csapná ki a biztosítékot, de abból a tényből, hogy Apa vette fel videóra, viszonylag egyenesen következik, hogy az időpont ennél sokkal szenzitívebb volt. Egyelőre nem jelentkezett senki egy bunkósbottal, hogy hadd segítsen megoldani ezt a problémát, de van még Anyának pár hasonló cipője. Akik valami okból nem értenék a szöveget, íme: Apa, Te is megkóstolod? Te is megkóstolod? Az a… Keresek napocskát Borsólevest csinálok, borsólevest Na most itt a… hol a borsóleves Most egy süssfelnapot csinálok, egy süssfelnapot Ez lesz a süssfelnap Mire csücsültem? Ez a anya cipőjére Hmmm de szép let Hol apa fürdik? Anya megcsinálod, hogy apa fürdik?

Nem tudom, kb. mikor alakul ki az empátia a gyerekekben. Persze a másik érzelmeinek tükrözése az hamar megvan. Ha Anya nevet, Szonja is nevet. Ha Anya sír (vagy valaki más), Szonja is sír. Ésígytovább. Na, de az az igazi empátia, mikor egy sztorit hallva is át tudod érezni a másik helyzetét, beleképzeled magad és szinte megéled, amit ő, az vajon mikor? Fene tudja, mikor, de Szonja most mutatta meg igazán először. Az történt, hogy Anya bábozott Szonjával. Ujjbábokkal. Szonja volt a királyfi, Anya egyik keze a királylány, a másik keze pedig (ujjbáb nélkül) az ötfejű sárkány. Szokás szerint a sárkány elrabolta a királylányt, aki most a toronyszoba ablakán át kiabál a királyfinak, hogy "Hahó, királyfi, ments meg, elrabolt az 5 fejű sárkány". A királyfi persze nem rest, odaballag. A királylány tovább kiabál "Királyfi, ments meg, elrabolt a sárkány és nem enged haza anyukámhoz meg apukámhoz, nem tudok hazamenni!". Eközben az 5 fejű sárkány mind az öt fejével körbefogja a

Az van, hogy zajlik a gyerekszáj korszak, intenzíven, ahogy annak zajlania kell általában a 2 éves gyereknél. Csak, hogy érzékeltessem Szonja beszédigényét: Tegnap elmentem vele sétálni majd egy órára. A hátamon volt. Végig beszélt. Végig. Tényleg. Ha nem jutott eszébe semmi, akkor halandzsázott. Vagy azt mondogatta, hogy Apaapaapaapaapaapa Anyaanyaanyaanya. Beszélt a kutyának, a néninek, a bácsinak, a babának, a láthatatlan embernek, aki szerinte követett minket, a lovacskának és még a repülőnek is. Nyilván ilyenkor szinte minden mondaton lehet nevetni (feltéve, hogy az apuka nem egy olyan morózus és komoly fapofa, mint Apa...hehe), de azért van pár kiemelkedő aranyköpet, mint például ezek itt lent. Elhagytuk a cucuját és elővettünk egy korábbi ajándék-cucut, amit nem használtunk. Szonja ezt kapta elalváshoz. Szopogatta egy darabig így, meg úgy, majd kivette a szájából, jól megnézte és azt monta: "Anya, kinek a cucuját kaptuk meg?" Tegnap meg valahogy bejutott a fürd

Gondoltam nem fog ártani a rajongótábornak, ha így hétfő reggel valami vicceset lát a blogon. Anya és Szonja a minap (vagy ahogy Szonja mondja "egész nap") rágóból fújt lufikkal szórakoztak. Apának meg természetesen ez nagyon tetszett neki, ahogy Szonja szemfülesen észre is vette.

A bréking nyúz az, hogy Szonja ismét alszik délután. Cici nélkül. Tehát minden a régi kerékvágásban. Több lehetséges ok mérleglése után Anya arra jutott, hogy Szonja azért nem aludt pár napig délután, mert megtanult ugrálni. És hol lehet a legjobban ugrálni, gyerekek? Hát az ágyon! Ahol ugye alszunk. Ezért mikor Szonjának aludnia kellett volna, ő inkább ugrált egy kicsit, amitől felpörgött és nem aludt. Mostanra meg már megszokta ugye ezt az ugrálás dolgot. Az új hobbi (az ugrálás mellett) a színészkedés. Videóra venni még nem sikerült teljesen, de a műbőgés kategóriájában érne el vele sikereket Szonja. Tök profi nyűgösködést lenyom, ha olyan a kedve, aztán minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Tegnap este Anya már előre közölte, hogy Szonja színészkedni tud. Mikor hazaértem, az első kérdésem az volt, hogy "Szonja, hogyan kell színészkedni". Szonja válasza: ' Nem mondom meg, mert titok". Hm... Aztán persze Anya egy idő múlva kicsalogatta belőle a színé

Anyuka, Apuka, van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? Kezdje a jóval, azt jobban szeretjük. Ok. A gyerek holnap leszokik a ciciről. Szuper! És mi a rossz? Rá két hétre leszokik a délutáni alvásról is. Áááááá! Hát igen, az van, hogy Szonja nem cicizik majd 3 hete, emellett - az ok-okozati összefüggést kizártuk a kettő közt - 4 napja délután nem is alszik. Csak úgy, a nagy semmiből, egyszer csak ez lett. Az első nap idegbaj, a második duplakávé, de a harmadiktól már meg lehet szokni. És most nem a cicielhagyásról beszélek. Engem ugyebár annak nem elhagyása eddig sem zavart közvetlen. És akkor most törhetjük a fejünket, hogy ezmiez. Alvászavar? Hiperaktivitás? Korai serdülőkor?

Voltunk a fodrásznéninél. Picit már régebben. Mondjuk egy hónapja, vagy kettő. Őrs vezér tér, Sugár Üzletközpont, este 6.50 körül asszem, mindenesetre épphogy zárás előtt. Az épület aljában van egy a gombamód szaporodó Bio fodrászatokból. Na onnan egy lendülettel fordultunk ki a tömeg láttán. De a második emeleten van egy remekbe szabott fodrász szalon. Az ingatlan.com-on átlagos állapotúnak írnák, ami azt jelenti, hogy a remek és tartós gépek, szaniterek és burkolatok 1980 óta (akkor nyílt a Sugár, mint ismeretes) szolgálják az állampolgárok kényelmét változatlanul (enyhe amortizáció itt-ott alig észrevehető). Mikor beléptünk a benn tartózkodó 4 személy furcsán nézett ránk, megpillantva a másfél éves vörös gyereket. Mi szintén furcsán néztünk rájuk, megpillantva az ötvenes fekete (hajú) embert a bejáratnál egy beengedőpult mellett. Utoljára ilyet Portugáliában a diszkók előtt láttam, ott az ember szerepe az volt, hogy azt mondja "No tennis shoes". Itt meg az volt a szerep

Hol van már a tavalyi caca meg cici! Idén a szüntelen anyanyelvű benemállaszám mellett megvolt a "Dovizsdene" meg a "Doberden". És hogy még micsoda, azt mutassák a képek, meg egy kis kísérőszöveg: Az első karúszóm, jippííí! És tessék, már úszom is. A víz sós, nem baj, kiköpöm. Vagy nem. Apa meg mit csinál vajon? Szétfagyok! Áááá! Hoamozsdony? Ezt a szemüveget keresem a síelés óta! Segítettem kifesteni a lábkörmömet. Faja lett. Törölköző-szörf a másodunokatesókkal. Gyorsabban! Álmos vagyok! Hopp, itt egy hajó, mégsem vagyok álmos! Anyja lánya. :) Hemmmmm-hemmmm-hemmmm. Ébredj homokisten! Jippííííí! És a végére egy tengerparti sorozat:

Még pár hangszer meg egy kis csiszolás a beéneklésen és máris kész a zenekar.

Szonja baba úgy tűnik alig 2 évesen letudta a metálos egyedfejlődést mintegy 62 másodpercben. Tudvalevő, hogy a metálos egyedfejlődésnek az alábbi szakaszai vannak: Halász Judit: Almaszósz Nyálmetál Speedmetál Trashmetál Deathmetál Germán metál Mennyire vicces, hogy metálos voltam Jaj, hát ez baromi vicces, hogy metálos voltam Mindez valahogy így hangzik:

Szonja képről is megismerte, sokat emlegette, és mikor Anya lerajzolta, szólt, hogy így nem jó, mert piros az orra. Dédinek tényleg piros volt az orra, mert nem tudott benőni rajta az a fránya seb évek óta. Idén lett volna 91 éves. Nyugodjon békében.

Mikor gyerek voltam és a felnőttek mondták, hogy így fáj a hátuk meg úgy fáj a lábuk, meg, hogy nekem is fog, ha felnövök, persze nem hittem el. Tornaórán nem izzadtam, nem fájt semmim utána és egyáltalán nem volt megterhelő semmilyen sport. Mára kiderült, hogy a hét meg a nyolcát, igazuk volt ezeknek a begyöpösödött földhözragadt felnőtteknek és tessék, annyit mondták, hogy most már nekem is fáj. Egy óra foci, három nap lábadozás. Pont így voltam azzal a másik sztereotípiával is, hogy a gyerekeknek szivacsból van az agyuk és mindent beszív sec-perc alatt. Persze, mindent, mi?! Mára meg kiderült, hogy a hét meg a nyolcát, ez is igaz. Mert addig ok, hogy Szonja több mondókát tud már most, mint én. Nekem egész nap marketing bullshiteket kell olvasnom (na, abból például biztosan én tudok többet), ő meg a dúdolón ezerszer hallja az ilyen-olyan versikéket. No, de a minap Szonja baba mondott mesét Nagymamának és Nagypapának. Legalább is részben. A híres Borzas Petiről szóló mesét, a Világ l

A címbéli jelzőt, megnevezést egyik kollégám passzentotta rá Szonja baba legújabb teljesítményére. Arról már értekeztem valahol korábban, hogy Szonja baba erőszeretettel mondogat versikéket csak úgy l'art pour l'art, amikor csak jólesik. Azonban ezek a versikék eddig kivétel nélkül más költők tollából származtak, Szonja baba valahol hallotta és beillesztette széles repertoárjába. A minap azonban változott a helyzet. Szonja baba előállt első saját költeményével, ami így hangzik. Hemmhehemmhe hemm he Saját költe-mé-nyem Szótagszám stimmel, szinte rímel és a ritmusa is pöpec. Én csak azt mondom, kortárs magyar írók, jobb, ha felkötitek a gatyátokat!

Úgy tűnik, végre itt van. Néha még esik, néha még kell is, de nagyjában egészében megkezdtük a 2011-es nyári szezont. Ezt Szonja is rengeteg dologgal ünnepelte.Egyrészt elkezdett fagyizni. Aztán kibumliztunk végre Horányba, ahol már két hétvégét töltöttünk el. Kettőből két hétvégén kellett boszorkányorrot ragasztani. És megkezdődik lassan a befőzés-szezon, amire természetesen elő kell készülni. Sajtturmix. Nem is rossz.

Apa bevitte Szonja babát minap a munkahelyére. Egészen pontosan az aznapi munkahelyére, ami egy reklámfilm forgatása volt Visegrád közelében. Készült egy werkfilm is, aminek keretében Szonját is felvette a szemfüles kameraman. Aztán az alábbi szösszenettel kedveskedett Apának, meg aki megnézi. Innen is köszi!

Előfordul, hogy Anya lelép el nem ítélhető módon valami színházba vagy cukrászdába. Ha ezt Apa nélkül teszi, Apa otthon marad Szonja babával és kettecskén jól kitombolják magukat. Valahogy így: A cuppanós puszi, amit Apa kapott, sajnos pont lemaradt.

Ugyan részt még nem vettünk, de Szonja baba lerótta tiszteletét a Kritikus Tömeg előtt a felvonulás előestéjén. Most még motorral, de ez is humán erőforrással működik.

Jelentem lefolytattam első telefonbeszélgetésemet Szonja babával (Anya szerint még lehet babának hívni egy darabig). Nusi mama vigyázott rá éppen, mikor felhívtam őket és Nusi mama átadta a telefont Szonjának. A beszélgetés így hangzott: - Szia Szonja baba, hol voltatok Nusi mamával? - Jáccótéen. - És mit csináltál a játszótéren? - Omokottam. - És még mit csináltál? - ... - Hintáztál? - Iiigen. - És még? - Motoroztál - súgja Nusi mama a háttérből. - Motoroztál? - kérdeztem. - Nem. Ezután csak a szokásos hallgatás volt a telefonban, mint eddig bármikor, ha telefonon próbáltam beszélni vele. Utóbb megkérdeztem Nusi mamát, hogy vajon mi mikor beszéltünk egymással először telefonon. A válasz bizonytalan, valamikor a 80'-as évek közepén lehetett, utcai telefon-munkahelyi telefon viszonylatban, lévén vezetékes, otthoni telefonunk csak a 90-es évek elején lett.

Eltelt másfél év, itt az ideje egy új státusznak. Mit is csinál Szonja baba mostanában? Nos, jelenleg tőmondatokban beszél már. Például ma reggel öltözésnél mondtam neki, hogy "Keresek cuccot, amit felvehetek". Szonja erre elkezdett turkálni a fiókomban, és mikor megkérdeztem, mit csinál, azt mondta "Sz...onja baba kees cucot". Aztán megmutattam neki a saját fiókját és ott keresett tovább. Talált is. Ezenkívül néha ragoz. Anya minap mondta neki, hogy "Okos vagy", erre ő "Okos vagyok". Elkezdett motorozni is. A max. távolság egyelőre úgy 15 méter, de növekszik. Egész gyorsan szalad. Kissé még botladozva és szédelegve ugyan, de ennek ellenére jó esési százalékkal. Az evés terén is javultak a statisztikái. Egyrészt egyre többet eszik, másrészt egyre kevésbé eszi le magát. Az egzotikus étrendjébe pedig felvette a játszótéri homokot (fekve is tudja enni) és a vakondtúrást. Szeret festeni és rajzolni. Cicát. Ritkán katicabogarat. Kedvenc mesefil

Büszkén jelentem, hogy Szonja baba majdnem pont másfél évesen (egy nappal már öregebben is) részt vett élete első hivatalos teljesítménytúráján. Egyben büszkén jelentem, hogy Apa majdnem pont 34,5 évesen (tizenkét nappal öregebben is) részt vett élete első hivatalos teljesítménytúráján. Mivel a két hír közül valószínűleg inkább az elsővel foglalkozna a Blikk (na jó, legyen a NatGeo), én is erre fókuszálok. A dolog úgy történt, hogy Anya kitalálta, hogy menjünk túrázni, és nézzünk valami teljesítménytúrát. Apa meg mondta, hogy ez frankó. Mivel minden hétvégén az ország szinte minden szegletében van legalább egy teljesítménytúra, még válogatni is tudtunk. Közelsége és távolsága miatt a Galga 15-re esett a választás. Attól eltekintve, hogy a 16,5 km távolságból úgy 10-et faluban, betonúton vagy szántóföldön haladtunk a túra igazán kellemes volt. Egyrészt nagyon kedvesek voltak a szervezők. Másrészt útközben bekukkantottunk a Galga-farmra, ahol 3 napos bocit simogattunk és mindenki nagyo

Ma reggel a villamoson utazott Apa és Anya. Nem messze tőlük egy anyuka ült a kisfiával. A kisfiú kifele nézelődött az ablakon, majd lelkesen megszólalt: - Anya, sárkány! - Nem sárkány, galamb. - mondta kimérten az anyuka. Apa ezt rendkívül mulatságosnak találta. Milyen élénk fantáziája van a gyerekeknek, gondolta, még egy csapat galambot is sárkánynak néz. El is mondta Anyának gyorsan, aki kimutatott az ablakon. Egy szobor volt kinn. A megbízás a szobrászhoz valószínűleg galambra érkezett, de valójában tényleg egy sárkány volt.

Szonja bevezette magának az esti torna mellett, amit már eddig is gyakorolt a reggeli tornát. Az esti torna - mint egy nap végi levezetésként és az utolsó tartalékok elfogyasztásaként - kizárólag az ágyon végzett hasas ugrásokból áll. Közben néha egy kacaj. A reggeli torna ezzel szemben a ritkább hasas ugrások mellett ágyon történő ugrálást is tartalmaz, melyet mondóka kísér. Akik megfejtik a mondókát, azok között kisorsolok egy Egy Órás Szonja Baba Felügyeletet. Persze ha Anya is jóváhagyja. És akkor íme a két performance: Esti torna Reggeli torna   Nos, igen, talán ezt az ugrálást még gyakorolni kell egy kicsit.

Mondta Anya ma reggel a villamoson. Az apropó az volt, hogy miközben Apa és Anya együtt igyekezett munkahelyére a 19-es villamoson, épp egy loncsos rasztapaszta mellé sikerült leállniuk, akinek a füléből a deck attack legsötétebb bugyrait is megszégyenítő zajkavalkád szűrődött ki. Na jó, nem a füléből, hanem a fülében lévő mini fülhallgatóból. Mindez úgy, hogy közben ment a villamos. Az ilyen fogyasztó a nagyothallókészülék-gyártók álma. (Némi összeesküvés-elmélet lehetőségét látom kibontakozni a mini fülhallgató és a nagyothallókészülék-gyár vonatkozásában, de ezt tán máskor). Apának természetesen egyből az jutott eszébe, hogy milyen érdekesen nézne ki a kis vörös Szonja ilyen hajjal és kiegészítőkkel 20 év múlva. De nem sok ideje maradt a filozofálgatásra. Épp, hogy felfedeztük a jelenséget ugyanis, mikor egy idős bácsi csoszogott fel a villamosra. Rasztapaszta (RP) rögtön ugrott és átadta a helyét. Anya szájából ekkor hangzott el a címszerepet játszó mondat. De RP rákontrázott. A

Szonja baba ma reggel engem lepett meg legjobban. Az eddig hatalmas Anyás hírében álló közelmásféléves a reggeli öltözködésnél határozottan Apáért visított. Először nem is hittem a fülemnek, mikor Anya szólt, hogy Szonja engem akar, ma reggel nekem kell felöltöztetnem. Persze öltöztettem már reggel párszor, így maga a feladat nem állított leküzdhetetlen nehézségek elé, ám a körülmények merőben újak voltak. Szonja azonban nem elégedett meg ennyivel. A harisnyáig és kis ingig jutottunk, mikor lemászott az ölemből, a fiókjához ment és szépen kiválogatta, hogy akkor most ő mit is akar felvenni. Nacit, új kis inget, cipőt. Apának tehát nagyon jól indult a reggel. Szonja először akarta direkt Apát, ráadásul Apának nem kellett törnie a fejét sem, hogy mit is adjon rá. Ja, és természetesen a végeredmény sem maradt el:

Az is, ha elmegy valaki, ha elmegy egy apa, egy jó barát apukája. Szonja baba is találkozott Vele egyszer és reméljük okozott Neki pár vidám percet. Talán nem fog emlékezni Rá, pici még, de Apa meg Anya igen, nagyon is és majd elmesélik neki.

Nem tudjuk, pontosan mi késztette Szonja babát a beöltözésre pont a karnevál-szezon kellős közepén, mikor sem előtte, sem azóta nem tett ilyet. Sosem lehet tudni ezeknél a másfél éveseknél. Olyan ez, mint a belga ex-főnököm. Nem nagyon tudott magyarul, illetve nem nagyon tudtuk, hogy mennyit tud, ő meg csak mindig annyit mondott ezt firtató kérdéseinkre: I understand 50%. But you never know which 50%! Valahogy így van ez Szonja babánál is, csak az az érzésem, hogy az 50% már jóval nagyobb, erősen tart a 100-hoz, ráadásul nem csak azt érti, amit mondunk, hanem sokszor azt is, amit gondolunk. Így aztán feltehetőleg meghallotta, hogy készülünk a farsangra és az alábbi performance-t prezentálta a minap. Első körben összegyűjtötte a jelmez darabjait. Majd szólt a nagymamamának, hogy segítsen az öltözködésben. Igen, azt is fel kellett tenni. A végeredmény pedig ez lett: Amit aztán meg is kellett nézni a tükörben. Jövőre visszük a bálba. Vagy ki tudja, lehet, hogy már megy magátó

Mikor az ember gyereke (már, hogy a sajátja) beteg, az azért egy igen sajátos élmény. Nem igazán nevezném pozitívnak összességében. Mikor a gyerek kezdésképp az ágyba hány, majd rögtön a másik felén is könnyít magán, akkor azért még bizakodó az ember. Biztosan túlette magát (bár ez Szonja esetében meglehetősen nehezen elképzelhető), vagy nem kellett volna a citromos teára ráinni a tejet ésatöbbi. Aztán mikor a gyerek másnap már egyáltalán nem eszik, bélrendszere meg úgy ereszti át a kis belé erőszakolt vizet mint egy jól kimrmuscle-ozott lefolyó, akkor kezd az ember aggódó üzemmódba váltani. Persze egészen idáig megvolt ez a folyamat akkor is, ha velem egy fedél alatt lakó bárki megbetegedett. A különbség az aggódás mértéke és még egy érzés, amit elég nehéz definiálni. Valahogy az ijedtség, a tehetetlenség és a bizonytalanság keveredik és szinergizálódik valami egészen sajátos dologgá. Elég bitang egy érzés. Tetézi az egészet, hogy az egyik gyerekorvos ezt mondja, a másik azt, a nagy

Arról már tán elmélkedtem itt valahol, hogy Szonja nagypapájáról (Mika alias Miki papa) az a mendemonda járta, hogy már féléves korában beszélt, egyéves korában meg verset mondott. Ez akkor derült ki, mikor anyukám (most már Nucsi alias Nusi mama) Apát (alias Petikét) pár hónapos koromban tologatta Felpéc híres utcáin, mikor is egy néni megkérdezte a szokásos kisközségi kérdést, hogy Hát ez meg itten kinek a gyereke? A Varju Mikié. Aztá beszél-e má? Hogy beszélne, még nincs 6 hónapos. Ijnye az apja ilyenkor má verset mondott! Nucsi morgolódva hazatolta Petikét és elmesélte nagymamának (Mika anyukájának) a sztorit, aki rögtön mondta, hogy ez így ebben a formában nem igaz, mert Mika fél évesen még csak simán beszélt, verset csak 1 évesen mondott. Nucsi morgolódós hangulatára alighanem nem ez volt a legjobb gyógyír. A fentiekből tanulva nem szeretném a néhol szalajtós emlékezetemre bízni, hogy Szonja baba mikor is kezdett el verseket mondani, úgyhogy akkor most leírom, hogy még tavaly.

Ma Szonja baba muzikalitása lesz a központban. Szonja babát magzat kora óta leginkább traktáljuk különféle zenékkel, melyek leginkább a nagy party Világzenei Nagyszínpadán találnának helyet. Már csak emiatt is fölöttébb meglepő, hogy Szonja baba miért éppen az alábbi stílusokkal szereti kifejezni magát. Rock Metál Rap