apaszemmel

Lévén Szonjácska még alig 3 hónapos és lévén a család szerteszét lakik Észak-Közép-Dunántúlon Karácsony pár napja megfelelőnek ígérkezett arra, hogy olimpiai lángként körbehurcoljuk a fél világon a kis manót és bemutassuk mindenkinek. A kis manó meg fénylett mint az olimpiai láng, nem volt benne hiba, és derekasan bírta a sok nagynéni,nagybácsi, nagypapa, nagymama, dédmama, dédpapa, ésatöbbi folyamatos figyelmét és az ezzel járó, kisebb indiai piac hangkavalkádját produkáló csevejt. Mi, a szülők egymás közt és másokkal konzultálva is többször megállapítottuk, hogy nem csak Szonjácskának van nagy szerencséje, hogy két ilyen szuper és szerény szülőt dobott neki a gép, hanem nekünk is, vagy leginkább nekünk, hogy egy ilyen gyerkőcöt húztunk a kalapból. Mert a 3 napos tartós tesztet Szoni zokszó nélkül bírta és csak a harmadik nap végén látszottak rajta a megpróbáltatások jelei. Nyüszögött. Így aztán a közel 400 km autókázás, nagyjából 30-35 fős rokonság vizitálása, 3 város és egy község ú

Az ember öregkorában úgy van a világgal, hogy neki már semmi sem okozhat meglepetést. Az ember újszülött korában úgy van a világgal, hogy neki még semmi sem okozhat meglepetést. Az ember öregkora és újszülött kora között viszont meglepetésről meglepetésre ugrál. És mivel Szonjácska kilépett az újszülött korból, elkezdődött számára is a meglepetésfolyam, kezdve azzal, hogy Szonjácska meglepődött, hogy van a környékén állandóan valami, amin csámcsogni lehet. Ti. a keze. Na, most Szonjácska nyilván nem tudja, hogy az a keze. Gyakorlatilag most nagyjából azt hiszi, hogy a világ meg ő egy nagy entitás, minden egy nagy egész és neki az égvilágon semmihez semmi köze, csak része az egésznek. Valahonnan jön a kaja, valahonnan jön egy anyaarc, valahonnan jön egy apahang, balra hopp, micsoda meglepetés!, ott van egy frankó valami, amire ha ügyesen hajol rá, akkor cumi. Hopp, másodszor is ott van! Hopp, ez mindig ott van, de jó!

Szakirányú könyvek szerint az ún. szociális mosoly a gyermek 2 és 3 hónapos kora között érkezik. Ez annyit tesz, hogy 2-3 hónapos kora előtt a gyerek random mosolyog, ha egyáltalán. Ahhoz, hogy az ember elkapjon egy ilyen random mosolyt, gyakran egy természetfotós türelmével és töméntelen szabadidővel kell bírnia. Így szerencsétlen apukák, akik általában egyikkel sem rendelkeznek, hacsak nem munkanélküli természetfotósok, a random mosoly időszakában meglehetősen kevés visszajelzést kapnak arról, hogy drága kincsük azért jól érzi magát a világban. Nos lévén nem vagyok munkanélküli természetfotós, maradt a szerencsétlen apuka szerep, egészen az elmúlt hetekig, mikor is Szonjácskára rájött a szociális érzék, és egyre-másra elkezdett szociálisan visszamosolyogni. Boldogra, boldogtalanra. Válogatás nélkül. Féltékeny típusú apukáknál valószínűleg itt kezdődik az első roham, hogy na azért 2 hónaposan mégsem kéne itt biztatni az ácsingózó kérőket kislányom, de én egyelőre tartom magam. Még csa

A gyerek projectben az a jó, hogy gyakorlatilag a kb. -11--12. hónaptól (ha nem korábbi időponttól) úgy működik, hogy mikor már éppen azt gondolná az ember, hogy jól van, akkor most már így marad egy darabig, na, akkor jól megváltozik. Mert ugye először belevág az ember, hogy, akkor uccu neki, hozzunk létre egy új identitást. Az emberpár elkezdi létrehozni, ami teljesen más dimenzióba helyezi az addigi pszeudo-létrehozásokat, különös izgalmakat hoz az életükbe, különös csillogást a szemükbe. A különös izgalom és csillogás persze egy idő után alábbhagy, de akkor hirtelen két apró kis vonal ismét teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Aztán újabb váratlan események teszik megunhatatlanná a sztorit: A szülőszék először szemünk elé táruló kedves kontúrja, a sok fehér pötty között az az egy, amit nézni kellene a képernyőn, az "Egy amőba élete" című sorozat részei pár hetente a már említett szülőszék mellett, a biztató hangok a mellékhelyiség felől reggelente, a rokonok fur

Anya és apa kreatív hangulatban voltak a hétvégén. Nézegették a gyereket, és ez lett belőle. Tessék. Csúcsállú Csecsemő Csámcsog a Csecsen ő Csak csöpp tájm S csecse nő

Sörös és koleszos múltamból is bennem ragadt az a híres axióma, hogy ugye "Nincs olyan, ami nem sörnyitó.". Nos, minap meginni készültem egy Horányból begyűjtött, kellemesen hideg, jófajta Pilsnert és mivel drága szerelmem éppen az esti zuhanyzást abszolválta, Szonjácska a készülés során a nyakamban szuszogott. A többször, alaposan begyakorolt mozdulatsorral tehát kicsattogtam a hűtőig, kinyitottam, kivettem a sört, majd az automatizmus szerint az első kezembe kerülő bármivel, ami ugye nem lehet nem sörnyitó, elkezdtem volna felnyitni... Bizony a bökkenő itt jött, mivel az első kezembe kerülő bármi a szuszogó csecsszopó volt. Vegyes érzéseket váltott ki bennem ez a jelenet. Egyrészt megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy axióma megdőlt. Másrészt megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez az egész tényleg megfordult a fejemben.

Na, közben szerveztem egy 30. szülinapot gyermekem anyjának, így kevésbé jutott időm apaszemmel nézni a világot, de büszkén jelenthetem, hogy az első sokk ellenére a szülinapi buli jól sikerült, sokan voltunk, drága szerelmem nagggyon meglepődött, mindenki evett, ivott, hamar elment, úgyhogy nem is lehetett volna ennél pöpecebb, miegymás, de ennek már vége, így visszatérhetek eredeti hobbimhoz, a blogíráshoz, ami a legnagyobb örömet azt hiszem nekem, az írónak okozza. Szóval a csipa. Minden x-dik gyerek (x alatt érts egy 10-nél biztosan kisebb pozitív valós számot) első heteiben azzal a ténnyel szembesül, hogy egy, sőt olykor két szeme, egyik nap nyílik, másik nap nem nyílik. Beragad. Mint az M0. Nos, ez a minden x-dik gyereket különösebben nem zavarja, annál inkább a felmenőket. A felmenőket pedig különböző praktikákkal vértezik fel a rokonok, ismerősök, gyerekorvos, védőnő, könyvhalom, fehér holló, blablablááá. A felmenők szokás szerint sokkot kapnak (igen, olyasmi, mint a 30. szülin

Szonjácska 1 hónapos lett ma. Egész pontosan még van pár órája, de azt gondolom nagyobb rizikó nélkül kijelenthetem, hogy 1 hónap alatt 1 kilót hízott. Azt is gondolom, hogy ez a hatalmas időintervallum szinte üvölt egy jó kis best of fotóalbumért itt a blog hasábjain, amin bemutatom Szonjácska fejlődését. Hát nézzük: A haslakó még haslakik, de már nem sokáig húzza Kisbab Szonjává vált Szonja első szemrevételezése apaszemmel Együtt a család az első éjszaka előtt Imádja a kamera! 4 naposan is lehet nehéz az élet Apa, ébredj már fel! Mindjárt egy hetes vagyok! Még egyszer elő ne forduljon, hogy felébresztetek! Szép az anyukám, mi?! Ohhh, azok az ötohai tehák az anyaméhben... A "Képek, amikre büszkék vagyunk" pályázat nyertese Ezek az ősök három hét alatt sem jöttek rá, hogy nem olyan fejem van, mint apának, hanem sokkal szebb? Na, most megtépem azt a szakállat! Dunabogdány 4 hetesen. Pipa.

Általános babababaja egy újszülöttnek a táplálékláncba való beágyazódás. Erre való igényét köztudottan hangjának erőteljes kiengedésével, magyarán bömböléssel adja szülei tudtára. Ez neki világos, mint anno a Borsodi, eszébe jut, hogy tápláléklánc és működésbe lép az első számú csecsemőreflex. Bömböl. A sors furcsa fintora ugyanakkor az, hogy ez a bizonyos első számú reflex szintén működésbe lép, ha fáj a hasa, vattacsomó van a szemén, meleg a víz, hideg a víz, kevés a víz, sok a víz, csuklik, kakil, kakilt, kakilna de nem megy, pisilt, sokat, álmos, unatkozik, nyűgös, vagy épp nincs semmi baja, csak szereti hallani a hangját. A gyakorlatlan szülő balga mód nem tudja eldönteni, hogy akkor most édes kislányom, egész pontosan mit is akarsz mondani???, mert a bömbölő csecsemő csak eggyel jobb, mint a néma gyerek, itt legalább tudod, hogy valami nincs rendben. Annak eldöntésére, hogy mi van, a kicsit gyakorlottabb szülő tesztmódszereket fejleszt ki. A táplálékláncba kerülésért folytatott h

Ja, ez majdnem kimaradt. Pedig nem kézikönyv a blog egy fontos momentum, a csonkpara nélkül. A fehérholló brutális méretű csonkot hagy maga után, így nálunk a csonkpara egy óriási virgácsra fókuszált a babaság első napjaiban. A csonkápolásnak rendkívül szigorú szabályai vannak. A rendkívül szigorú (általunk ismert) szabályok az alábbiak: 1. Kizárólag 70%-os alkohollal szabad kezelni a csonkot. 2. Kizárólag Betadinnal szabad kezelni a csonkot. 3. Kizárólag antibiotikum tartalmú hintőporral szabad kezelni a csonkot. 4. Bőven elég az anyatej. Miután teljesen kétségbeesett az újdonsült szülő, hogy akkor most mi a búbánatos akutyamegamacska legyen, egy határozott huszárvágással pálcát tör egy szabály, esetleg több szabály egyvelege, szélsőséges esetben az összes szabály házasítása mellett és nekiáll kezelni a csonkot. Tessék végigkenni, ne érjen a bőrhöz az a betadin, az alkohol sem, de az antibiotikumos meg elég határeset, mert ott a csonk tövénél - amihez meg érjen minden, mert az a lénye

Három hetesen már érett az ember arra, hogy túrázzon - gondolta E és P. Fogták hát SZ-t, bepakolták a frissen vásárolt hipermodern babakocsiba és elvitték a születésétől számított pontosan 3. csütörtökön, azaz a 3 hetes jubileumi ünnepségen a bosnyák téri piacra. A szabadban több érdekes megállapítást tettek: Egyrészt az emberek egészen megváltoznak egy babakocsi látványától. Ismétlem, egy babakocsiétól. A gyereket nem kell látni, nem is lehet, lévén csak egyetlen irányból, ott is csak egy szűk, kb. 9°-os szögből látszik az orra hegye, ami kimarad a kisebb turkáló portfólióját felsorakoztató védőruházatból. A fent nevezett 9°-ot pedig a babakocsit toló E vagy P gyakorlatilag teljesen kitakarja. Mégis durrognak a "Jaj de aranyos!" vagy "Milyen édes, mennyi idős?" kifakadások, majd rövid, tömör összefoglalók a kifakadó saját életéből kiragadott csecsemővel kapcsolatos momentumokról. A Ergo a piac népe valahogy úgy van a babakocsival, mint Pavlov kutyája a csengővel. L

Hogy az oldal azért némi hasznos információt is adjon leendő szülőknek, igyekszem a gyakorlati élet buktatóit, megoldandó feladatait is kivesézni most és a továbbiakban. Egy csecsemő még a legjobb családban is küszködik ilyen-olyan nehézségekkel. Először is ugye a gyomra az első napokban akkora, mint egy kisebb dió, aztán egy picit megnő és akkora lesz, mint egy közepes dió, még pár nap múlva pedig mint egy nagy dió. Nos, tessék csak elképzelni, mikor egy kis-közepes-nagy dióba belepumpálunk egy akármilyen kis mennyiségű levegőt. Az a diónak fáj és szólna, ha tudna, de a dió nem tud. Ellenben gyermekünk, akinek a gyomra dió méretű, tud szólni, jobban mondva tud nyekeregni/bömbölni/fészkelődni/miegymás, mikor dióméretes gyomrába mohó cicicsócsálás közepette légbuborék surran. Mert surran. Mert mohó. Mert a legjobb családban is. Ilyen esetben a legcélszerűbb a pincér póz alkalmazása (csak! rengeteg, puha ágy feletti gyakorlás után próbálja meg bárki is), ez jó eséllyel megszünteti a lufi

Felmerül a kérdés, hogy a mindenféle papír intézésén, az ablakok extra hőszigeteléssel való ellátásán, Széchenyi-könyvtárt megszégyenítő mennyiségű polc felfúrásán, egy fél patika beszerzésén és egyéb apróságokon kívül mi jut az apának egy gyerek nevelésében. Na jó, egy egyhetes gyerek nevelésében. Egy egyhetes gyerek a következő igényeket támasztja ősei felé, mint köztudott: evés, alvás, pelenkacsere, fürdetés, árnyjáték-nézés. Mivel az evés és alvás meglehetősen egy és oszthatatlan egészet alkot, az apák itt a passzív szemlélő szerepét kapják, lévén csökött emlőjük nem alkalmas a gyermek táplálására (Én, mint kísérletező típus, kipróbáltam, lássuk mi lesz belőle, de Szonja egy lesajnáló grimasszal megsemmisített). Ügyes trükkökkel az alváskísérést édesapa megtapasztalhatja és hvg-vel fel is dobhatja (lásd kép lejjebb), a tájékozottság egy egyhetesnél sem árt no. És - ez talán már annyira nem köztudott - ezzel ki is merítettük az egyhetesünk idejének 90%-át. A pelenkacsere és a fürdet

Egy egyhetes csecsemő grimaszait még ösztönei mozgatják, nem tudata. Egy egyhetes apuka grimaszait pont fordítva. Ám ha egy egyhetes apuka kopírozza egyhetes kislánya grimaszait, egész ösztönlény válik belőle. Frenetikus.

No, egy kicsit magunkhoz tértünk. Na, nem a nagy megpróbáltatásokból, mert azok nem nagyon voltak, inkább a nagy nyugiból. Nyugi még mindig van, csak tán annyira nem vagyok elmerülve benne, mint az elmúlt pár napban. Terápiás céllal tudom ajánlani az újszülött csecsemő-ápolást, mint a mindennapi életfolyam kikapcsolásának leghatásosabb módja. Újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. A szülés, amilyen új és meglepő az első pillantásra, olyan természetes és magától értetődő a másodikra. A másik meg az, hogy egy újszülött gyakorlatilag non-stop moziként is megállja a helyét. Keresni kell egy kényelmes helyet, ahonnan jól látszik, és bambulni. Igény szerint popcorn, kóla, stb. fogyasztható, de minek. A harmadik az, hogy a parázás amennyire elkerülhetetlen, annyira felesleges. Egyelőre ezek. Szonja nyilván gyönyörű lányka, vitának helye nincs, tessék csak ránézni. Az pedig, hogy nyugis, leginkább nekem nagyon pásszentos, mert az éjszakai felugrálást eddig megúsztam. Tapasztalt, 4 napos apaként b

Legyen annyi elég, hogy megtaláltuk a fehér hollót és annyit sírtam, mint az utóbbi 20 évben összesen. A többit majd elmondja ez a pár kép. Fordított sorrendben.