apaszemmel

2010 december 31-én mi is állhatna itt más, mint egy színes-szagos összefoglaló az idei évről. Tehát akkor: Január Február    Március  Április Május Június Július  Augusztus  Szeptember  Október  November  December Vége 2010

Majd egy éve írtam e blog hasábjain, hogy Szonja baba nekiállt esténként dumálni (ti. gügyögni). Azóta ez természetesen fejlődött, végigkövethette a rajongótábor, hogy milyen szavakat ismer már Szonja baba, hogy utánoz mindenféle állatot, miegymás. Nos, büszkén jelentem, hogy Szonja elkezdett egyszerűbb mondatokban beszélni. A leggyakrabban használt és legegyszerűbb mondata a Baba? (azaz Baba, hol vagy?) kérdőmondat. Itt ugyebár a kérdőszót és az állítmányt is elhagyta Szonja, pontosan tudva azt, hogy a csodálatos magyar nyelv ezt simán elbírja. A hangsúlyozásra azonban mindig ügyel, nem sima baba ez, hanem inkább babaaa a végén felfelé ívelő hangszínnel. Az olvasó joggal gondolhatja, hogy a büszke apuka alatt most elszaladt kicsit a ló. Azért ez mégsem mondat. Ilyet egy jobban idomított papagáj (Szonja szótárában papagaa) is csuklóból nyom. No, de Szonja baba nem állt meg itt, mert mondja azt is, hogy O-la Baba? (Hol a Baba?), mióta pedig fürdőkádat is kapott a babája azt is mondja,

A jelenlegi borzasztó gazdasági helyzet teremtette körülmények között nem volt más választásunk. .

Apa nem szeretné, ha félinformációk maradnának az utókorra, így leközli a pár napja feltett frenetikus kép folytatását is. Olvadozás után lehet kacagni.

Minap Szonja baba egyik nagybácsija enyhe kritikával illette a blogot, miszerint a rokonok erősen mellőzve vannak itt. Hiánypótló tehát ez a fénykép, mely a hetekben készült Marci babáról - aki amellett, hogy Marci, még Szonja baba unokatestvére is - és Szonja babáról - aki amellett, hogy Szonja még azt is tudja, hogy Marci baba is baba, sőt, mondja is. Lehet olvadozni.

Bambulni jó. Én szeretek. Direkt nem tudok, de néha bekattan a bambaság és percekig nézek egy pontot, az agyam teljesen sztendbájra kapcsol és végre pihen. Csodálatos érzés. Nos, aki szeret bambulni, pontosan tudja, hogy nincs annál rosszabb a bambulásban, mint mikor a külvilág ezt úgy reagálja le, hogy "Hahó, XY, mi van, elbambultál?!". Olyan ez, mint mikor a délutáni alvásból felkeltenek. Azt sem tudok direkt, de néha bekattan. Ha felkeltenek rögtön egészen kicsi növényevőket megszégyenítő magasságokba hág a szívritmusom és legalább 1 órán keresztül olyan érzésem van, mintha egészen nagy növényevők (mondjuk elefántok) legelnének a mellkasomon. Emellett persze meg az is van, hogy nem értem, hogy a másiknak ez miért jó. Ha teszem azt, eszem, miért nem kérdezi meg, hogy eszem-e? Kezemben egy zsömle, harapdálom, a másik meg megkérdezi, hogy "Hahó, XY, mi van, eszel?!". A kérdés ugyanolyan gigantikus baromság mindkét esetben. A különbség annyi, hogy míg evés közben t

Vannak azok a csúnya sztereotípiák, hogy az apák ennyire meg annyira bénáznak a gyereknevelés közben, és nem bírják megjegyezni ezt meg nem bírják megtanulni azt, stb. Hát én nem vagyok egy sztereotip-barát homo sapiens, mert úgy általában hülyeségnek tartom már magát a szót is (sztereotip, noooormááális?!), de így Szonja baba egyéves korára be kell látnom, hogy bizony én is hozom itt-ott a sztenderdet. Erre ma reggel döbbentem rá, mikor Anya - ismét - felhívta a figyelmemet, hogy Szonja babán fordítva van a kis ruha. Mert ez a kis ruha elöl gombolós, nem hátul. Hát kérdem én, nem azért hívják Szonja baba korosztályát hátulgombolósnak, mert hátulgombolós ruhákat hord? A válasz: Nem. A divat fejlődik. Apa nem. Így reggel a villamoson méláztam, hogy eddig mit bénáztam. Nem sok fogalmam van arról például, hogy Szonja babának mit tartalmaz a ruhatára és mi az, ami jó rá még vagy már. Ezért leginkább azt adom rá, amit előző nap hordott, vagy amit Anya a kezembe ad. Azért egy badit találo

Nincs kétség afelől, hogy Szonja baba már tud járni. Egyedül. Egyedül indul, egyedül fordul, egyedül áll meg, egyedül esik el (vagy le a lépcsőről). Az az érdekes az egészben így, Apaszemmel, hogy az egész teljesen magától értetődően történt. Mikor Szonja baba egyéves lett, kicsit kezdtem drukkolni neki, hogy induljon el most már, mert egyévesen ugye annak kell jönnie, meg van írva a nagykönyvben, ettől nem lehet eltérni. Hát Szonja baba nem indult el. Illetve dehogynem, csak nem magától. Kérte Anya kezét, vagy valaki másét és kézen fogva lehetett őt vezetgetni. És ez így ment úgy egy hónapig. Vagy tán kicsit tovább. Aztán egyszer csak Szonja baba gondolt egyet és elindult egyedül. Apa azt várta, amit hallott innen-onnan. Hogy Szonja baba mikor egyedül elindul, akkor nagy svunggal átrohan a nappalin, majd fejjel landol a padlón, jobb esetben a szőnyegen. Hát Szonja baba nem tett ilyet. Ő lassan, de biztosan lépked, körbejár most már a lakásban, megy mindenhova. Nincs nagy svung, ninc

Ahogy korábban említettem, unalmas lenne a blog, ha minden bejegyzés arról szólna, hogy Szonja baba éppen mit tud. Ismétlem, ha minden bejegyzés arról szólna. De nem szól. Csak néhány. Például ez. Így nem lesz unalmas. Ugye. Az apropó jelen esetben a szókincs. Mert már az is van. Nem egy Arany Jánoséval vetekedő egyelőre, de 13 hónap alatt ez is szép teljesítmény. Lássuk részleteiben és nagyjából megjelenésük sorrendjében a szavakat, amikkel Szonja baba dobálózik mostanság: Nem - Nem Cici - Cici Cica - Cica Alma - Ama Lámpa - Á_pa Teknős - Tek'n Apa - A_pa Ezt nem kizárólag Apára, hanem Nagypapára is használja per pillanat. Mindez minap derült ki a bosnyák-téri piacon, ahol Anyával épp szokásos heti zöldségszállítmányukat intézték (egy kisebb nyúlfarm havi adagját felhalmozva a 4. emeleti Samsung hűtőben), mikor is Szonja baba heves A_pá-zás közepette nagyban mutogatni kezdett. Anya jelezte, hogy Apa épp 50 percnyi kerekezésre van innen az irodában, így elég valószínűtlen,

És akkor a képek. Meggondolta magát a blogger. Nem mer elveszíteni. Szurdok ott Münchentől délre Anya futott, párkány maradt Hasznos a hegyen a hátiputi Ott van Anya orra Mondom én, hogy kastély A nehezen beilleszkedő, de hasznos bevándorló Münchenben Hágóvas nélkül Pelenkacsere után Anyja lánya Csajozós fotó

Úgy terveztem, hogy ide képeket teszek, hogy Szonja baba 20 év múlva majd büszkén mutogathassa, hogy tessék, Anyáék már egyévesen felvittek ezerhatra, sőt, ott be is pelenkáztak. Vagy, hogy lenyomtak velem 600 kilcsit oda, meg még annyit vissza, ami a kígyós példával ellentétben valóban 1200 kilcsi összesen. De ez a nyamvadt blogspot nem hagyja, hogy feltöltsek képeket. Így Szonja baba kénytelen lesz képek nélkül elhinni. Vagy kénytelen lesz 20 évesen meglátogatni a szülői házat és megnézni a szülői számítógép képernyőjén a szülői külső vincseszteren tárolt szülői képeket. Maradjon azonban valami az utókornak itt is: Az úgy volt, hogy J.L. Anyával az első közös beszerzésű barátunk. Magyarul azóta barátunk, hogy együtt vagyunk. Előtte nem ismertük. Ő jó pár éve exportálta magát Németországba. Ott is maradt. Attól függően pedig, hogy melyik autóba farigcsál fémtömítést, költözik ide meg oda az országon belül (olykor kívül). Lényeg, hogy németül karattyoljanak körülötte, mert ő azt szeret

Szonja baba 1 éves lett. Ahogy kell, meg is ünnepeltük. Torta, ajándék, nagyszülők, uncsitesó, kaja torkunk szakadtáig, mi kell még. Szonja baba az alkalomhoz illő ruhát és arckifejezést vett fel. A tortabehozatalt (mindkettőt, mert volt egy szűk családos szülinap, meg egy nagy családos szülinap 2 külön tortátval) és a szülinapi éneket nagy csöndben és áhítatban élvezte végig. Majd egyenletesen eloszlatta a szeletet az etetőszéke körül. A legcukiságosabb(?) ajándék egy kis bekecs volt. Fehér. Íme: Meg íme: A legemlékezetesebb a Családi Kör kemény-lapos kiadása. Mert ez már megvan. És el kellett, hogy mondjuk az ajándékozónak. És ez emlékezetessé tette. A legnagyobb pedig egy bordó báli ruha, amiben - Szonja baba jelenlegi súlyát és az elmúlt pár hónapban mutatott gyarapodását figyelembe véve - terveink szerint 14 éves szülinapján fog majd mutatkozni az éljenző vendégsereg előtt. Apa pedig szintén kapott egy ajándékot - bár csak pár nappal a jeles esemény után - egy kisebb

Hol volt, hol nem volt, Szonja baba egy délután épp a hatalmas, fehér franciaágyban gondolkodott azon, hogy sok teendője közül melyik legyen a következő. - Nézzük csak, egyrészt ki kell pakolnom az összes plüssjátékot a hatalmas, ikeás tartóból. - Másrészt meg kell etetnem a macit, a bohócot és még pár havert, mert már biztosan éhesek, és aztán jól meg is ölelgethetem őket. - De ami a legfontosabb! - Meg kell tudnom, hogy Durci szereti-e a virágot! - Durci, szereted a virágot? - Duuuurciiiii, itt van a virág, szereted?!?! - Látod, simi-simi, milyen finom puha ez a virág? - Hát, Durci, úgy látom nem vergődünk zöld ágra ma. - Mindegy, akkor majd szagolgatom én.

Szaporodnak. Ezt lehet elmondani róluk. Mostanság egyre több van. Mert Szonjácska most már minden napra tartogat valami meglepetést. Így lesz a sima hétköznapból nagy nap. Csak győzze Apa dokumentálni. Elárulom: nem győzi. Meg aztán a blog sem lenne túl érdekfeszítő, ha úgy nézne ki, hogy: A múlt héten Szonjácska az alábbi új dolgokat tanulta meg: - Egykezes fogással járni - Kölcsön Babát dajkálni - Stb. Na, ugye! Tehát apa szelektál, de leginkább igyekszik a Szonjácska által benne kiváltott érzéseket visszaadni, amit aztán valami ismeretlen szerver bináris kódokként megőriz az utókornak. Amíg van áram. Most például az váltott ki belőlem már-már szentimentális érzelmeket, mikor rájöttem, hogy Szonja baba hatalmas lépést tett az ún. szocializáció rögös útján. Eddig is nagyon kedves volt ugyanis, mivel vacsora, reggeli, ebéd, akármilyen étkezés közben minket (értsd Anyát és Apát) is megetette. De lévén, hogy mi is etettük őt, ez a kölcsönösség elve alapján szinte természetes, mi több elv

Mert az úgy van, hogy azért is írja az ember a blogot, a babablogot (vagy tán, hogy azért írja leginkább...?), hogy dokumentálja, hogy mit tud a gyerek. Hogy aztán mikor megnő, ne legyen az, mint a nagypapánál, akinek az anyukája (a dédmama - a szerk.) váltig állította amíg erre képes volt, hogy a nagypapa már féléves korában beszélt, egyévesen pedig verset szavalt. Na tessék! Hát álljon akkor itt blogspotba vésve, hogy Szonjácska nem beszélt félévesen, és az is egyre valószínűbb, hogy nem fog szavalni egyévesen. Na, de akkor mit csinál most, így 11 hónaposan? Hát egyrészt azt csinálja, hogy cuki. Folyamatos jelenben. És tulajdonképpen Apa ennyivel már tökéletesen meg is lenne elégedve, éppen elég ahhoz, hogy imádjon hazamenni. De a történelmi hűség és az érdekesség végett dokumentáljuk csak itt, hogy még az alábbiakat is csinálja: Tudja, hogy hogy csinál a lovacska, a cica, a kutya, a kacsa és bármi, aminek motorja van (úgymint pl. hajó, autó, repülő, stb.). Tudja, hogy hogy néz ki a

Szerkesztőségünk fiatal ámde annál tehetségesebb fotósának soha nem remélt felvételeket sikerült eljuttatnia szerkesztőségünkbe. Őt most sajnos személyesen nem tudtuk megkérdezni a részletekről, hisz tegnap óta egy ismeretlen helyen tartózkodik szigorú rendőri védelem alatt. A felvételeken a Szonja babaként is elhíresült Varju Szonjáról készültek bizonyító erejű képsorok. Különböző titkos forrásokon kiszivárgott információk alapján azt már eddig is sejteni lehetett, hogy Szonja baba képes utánozni a lovacskát és a cicát is, azonban ezt eddig csak néhány kétes gyökerű blog és egy-két szemtanú fenntartásokkal kezelendő elmondása alapján szellőztette meg a bulvársajtó. Az alábbiakban közölt felvételek több száz titkosított szerveren keresztül jutottak el hozzánk, hogy lekövethetőségük teljesen kizárt legyen, hisz Szonja babával, avagy más néven a "vérengző Unidentis-szel" nagy badarság ujjat húzni. Szerkesztőségünkhöz a továbbiakban ne forduljanak, hiszen a cikk leközlése és a f

Akármennyire is randálkodik az idő, akármennyire is lemaradnak a Kispál búcsúkoncertről, akármennyire is lázas Szonja baba a fogügy miatt, Apa és Anya rendíthetetlenül élvezi a Szentendrei-sziget örömeit. Jippí!!!

Hogy a klasszikust, FVM-et idézzem "Minden gyerek életében eljön a pillanat, mikor kap egy idióta, hülye játékot, ami halálba idegesít mindenkit". Klasszikust ugye csak pontosan szó szerint, de mivel én voltam az egyetlen fültanúja az idézetnek, így max. maga FVM reklamálhat, hogy nem is így volt, ő meg nem fog, mivel tudtommal nem olvassa a blogot. Ha mégis, hát tegye meg. De visszatérve a klasszikushoz, FVM itt egészen pontosan arra gondolt hogy az Univerzum furcsa törvényszerűségéből adódóan biztosan adódik minden anya és apa ismerősi körében legalább egy valaki, akit megszáll a rossz nyavalya és arra kényszeríti, hogy valami idióta, hülye játékot, idióta, hülye hanggal megvegyen, amitől a szülők idióták és hülyék lesznek záros határidőn belül. Jelentem Szonjácska megkapta. Svédországból. Direkte. Indirekte meg nyilván onnan, ahol a legtöbb ember él. Az Univerzum hatalmas. (Érdekes mellékszál amúgy - a norvég filmvilág gyöngyszeme után szabadon -, hogy a legtöbb ember az i

És akkor most, hogy már megtanultuk, szépen mutassuk is meg mindenkinek, Szonjácska. Jó, jó, persze, hogy nem megy az első pár percben egy vadidegennek, csak úgy csípőből. Becsülje csak meg magát az az idegen, pláne ha vad, és várjon egy darabig, míg Szonjácska megfigyeli, beszkenneli, megállapítja, hogy nem ellenség. Ezután máris hajlandó megmutatni, hogy hogy csinál a lovacska, vagy a cica, vagy enni ad - bármiből, legyen az sárgarépa avagy műanyag traktorkerék -, ezenkívül megtapsolja saját magát a "Brávó, Szonjácska!" felszólításra. Na, most amikor Apa, aki ugye nem ellenség, nem idegen, pláne nem vad, megpróbálja a fenti mutatványokat kiprovokálni egy kamerával a kezében, valahol elakad a folyamat. Pontosan addig, amíg apa mutatóujja a Rec gombon van. Utána prüszköl a lovacska, nyávog a cica, enni ad és tapsol Szonjácska, ahogy kell. Apa tehát itt áll számos szem- és fültanúval, illetve számtalan düddő felvétellel, ahol Apa rendíthetetlenül szajkózza (károgja?) a parancs

Az ún. Unidentis bár nem olyan ritka jelenség, mint az Unicornis, bizony egy sor közös vonást mutat vele. Először is nagyon nehéz megörökíteni bármilyen adathordozón az Unidentist teljes valójában (ti. a jellegzetes dentisét mutogatva). Akárcsak az Unicornist. (Például itt sem sikerült.) Aztán másodsorban az Unidentis fog nélkül pont olyan, mint egy átlagos csecsemő. Nagyjából átlagos. Szintúgy az Unicornis, aki meg pont olyan szarv nélkül, mint egy átlagos fehér ló. Vagy annak a fia. Harmadrészt az Unidentis, hasonlóan az Unicornishoz, névadó fegyverét bevetve veszedelmes fenevaddá válik, és bármely cicivel, cacával, répával, céklával sec-perc elbánik. A negyedik - talán legmeglepőbb - hasonlóság pedig az, hogy az Unidentis egyetlen foga, akárcsak az Unicornis egyetlen szarva középen nő. Pont. Ezt viszont egyelőre nem sikerült lencsevégre kapni. Az okot lásd feljebb.

Szonjácska repült. Nem úgy, hogy meguntuk, hanem Bulgáriába. Boeinggel. Meg vissza. Bombardier-vel. Propelleres géppel. A fel és leszállásnak megadta a kellő tiszteletet, hatalmas csöndben még hatalmasabb odaadással figyelt. Hogy akkor most mi van. Aztán elértük az utazási magasságot vagy a földet, nem volt semmi, így folytatta a szokásos dolgait. A repülésen kívül még a következő újdonságokkal ismerkedett meg: Repülőtéri tolongás Fémdetektor Bolgár rokonság Bolgár cseresznye Homok Tenger Tengeri rákok és kagylók Tengeri csónak Tengeri szörf Troll baba (Era figyelmébe ajánlom leginkább) Caca Neszebári bazárváros Bolgár népdalok Zuhanyzás Apa és anya pedig a következő újdonságokkal ismerkedett meg: Cacát marcangoló Szonjababa Szoni Bravo, azaz Szonjababa, amint tapsol a "Bravo Szonja Baba" vezényszóra Bolgár népdalok Beckham A nyaralás tehát jól telt. Szonja baba megtanult vezényszóra tapsolni, Anya újra fényesre csiszolta kissé rozsdásodó bolgár nyelvtudását, Apa pedig az els